Egy hónap a szigeten

Sokan tudják, sokan gondolom (még) nem, hogy bő egy hónappal ezelőtt kaptam egy kihagyhatatlan lehetőséget. Nevezetesen, hogy jöjjek ki Angliába dolgozni. Nem Londonba, nem egy nagyobb városba, hanem Anglia csücskébe egy piciny szigetcsoport, egészen apró szigetére. Scilly-szigetek, ezen belül is Trescora. Mondanom sem kell mi történt. Rövid egyeztetés az itteniekkel, majd felmondás otthon és kb másfél hét múlva itt is voltam. Ma egy hónapja, hogy megérkeztem. Nem titok alapvetően mosogatok, meg néha zöldséget, húst pucolok, szeletelek. Konyhai kisegítőként. Azonban látatlanban is azt mondom, hogy itt teljesen másképpen állnak ehhez a "nagyok" (szakácsok stb..), mint odahaza. A hangulat abszolút jó, mindenki segítőkész, stb.
Képek itt, és itt.
A hely csodálatos, leírhatatlanul szép és békés. Itt senkit nem kerülget a városi ideg.
Van pár magyar is rajtam kívül szóval a beilleszkedés is azért zökkenőmentesebb volt az átlagosnál, meg egyébként is nagy segítség, ha valaki az ember anyanyelvén is tud segíteni szükség esetén. Ugye nem kell mondani, hogy eleinte rengeteg dolgot nem ért (vagy legalábbis csak nehezen) az ember külföldön, hiába "tud" az adott nyelven. No persze azért fejlődtem is már :)
Dolgozni sokat dolgozik mindenki, heti 58-60 órára szokott kijönni az 5 nap meló, két nap pedig szabad minden héten. A szállást és a napi 3 bőséges étkezést a személyzetnek igen olcsón számítják, levonják a fizuból minden héten. Az angol konyháról általában túl sok jót nem mondanak, de eddig 2-3 étel volt, ami nagyon nem ízlett a többi teljesen rendben volt. Persze utólagos fűszerezéssel....mert alapvetően majdnem minden túlságosan natúr, igényel némi sót meg borsot.
Gyakorlatilag minden megvan, költeni a létfenntartásra tulajdonképpen semmit nem kell. A megkapott fizetésből tényleg csak sörre szoktam a szabadnapokon. Na meg 1-1 korty whiskyre, mert itt van nem is kevés igen jó matéria, amit végig kell kóstolni.
Az leső hónap végére készítettem is egy egyenleget, hogy mennyi pénzem maradt meg a fizetésből, de inkább nem írom ide, mert magam is belepirultam, összehasonlítva a magyar viszonyokkal.
Elsőre ennyi. Pont.

Sosem voltak régi szép idők

Újra előkerülnek az évekkel korábbi "régi szép" dolgok. Nem állítom, hogy bármit is bánnék, sőt, nem ezért van az idézőjel. Hanem, mer elmúlt vége van. Ott és akkor (amikor) szép volt jó volt, de ez nem jelenti azt, hogy vissza is vágynék bárhova a múltba.

Voltam feledés, hangos nevetés
Őrült iszonyat, könnyű lebegés
Voltam kokain, ájult lakomán
Vérfolt, csillogó, drága koronán

Nagyon sok dolog ma már, nem csak erőltetett, de egyenesen  röhejes is lenne felmelegítve. Összejönni olyan emberekkel, akikkel évek óta egy szót nem szóltunk egymáshoz, pusztán nosztalgiából. A hideg ráz most a gondolattól. Na jó nem csak a gondolattól...de ez más dolog.

Most a második sor vagyok, de valahogy majd kialszom. Minden estre a hétvége jól telt.

Üres fehér lap a varázstükörben

Csak egy újabb átkozott éjjel,
noteszlapok emlékei homályos múltba veszve, képek, papírfecnik, sebtében letépett alaktalan lapszélek, mint ez is, amire firkálok.
Fehér a képkeret.
Zsebemben régi gyűrött megfakult számlák, blokkok
mind arra emlékeztetnek, hogy nem vagyunk olyanok, mint mások;
Vibrál a jéghideg ezüst karperec, belém mar a skorpió miközben visszaveri a színes fényeket.
Önmagamba vágom önnön fullánkom.
Fáradok, lenne ami ébren tartson, de nincs itt, nincs nálam. Furcsa mikor az ember félig alszik,
félig a fáradtság tartja ébren.
Hamarosan az éjjel sötét alagútja hazavezet.
Nem tartozom ide, mennem kell, rohannom ebből a világból.
Egy ideig mindig jó itt, és utána valami mindig a múltba ránt - csontos ujjak - amikor még minden más volt.
Amikor még én is más voltam.

Nyitott szárnyú emelkedő zuhanás

Mára ennyi is elég.

Boldog születésnapot!

Apám júli 1-én volt 58 éves. Szerette a Piramist, leginkább miatta szerettem meg én is, a kocsiban hallgattuk sokat a 92-es koncertet.

Van ami örök, és van ami elmúlik. Piramist hallgatok most is mint az elmúlt 21 évben rengeteget, ellenben 4 éve nem állok vele szóba és ez így is marad már.

"Még egy csésze kávé és indulok én,
nincs értelme, hogy elkísérj.
Bezárult egy ajtó,
egy történet véget ért.

Ne kérdezd mert én sem tudom merre megyek,
tartsd vissza könnyeidet,
Lehetett volna másképp is,
de most már nem lehet."

You cannot petition the Lord with prayer

Újra itt ez a nap, amikor Jim itt hagyott mindent. Ray, a sírnál állva nem hitte, hogy meghalt. Szerinte Jim nem fért volna el egy akkora sírban. Május 20 óta sajnos Ray tudja már az igazságot.

Twiggy Ramirez

"He who fights with monsters should look to it that he himself does not become a monster. And when you gaze long into an abyss the abyss also gazes into you."

Jelen pillanatban ennyi jutott eszembe, aki érti a cím és bejegyzés kapcsolatát az érti, aki nem az meg így járt.