Újra itt

Azon gondolkodtam, hogy kellene már egy nagyobb lélegzetvételű dolgot írni. Az utóbbi bő negyed évben 2 sovány bejegyzés nem túl sok, még akkor sem ha kényszeredetten nem lehet írni. Akkor kell ugye, ahogy az okosok mondják, amikor "az ember nem tud nem írni". Egyetlen probléma van ezzel; a lustaságom. Rengetegszer voltam úgy hogy most aztán írok, de mindig halogattam valamire ráfogva. Majd fél óra múlva, na még fél óra..majd holnap akkor..Ennek az eredménye pedig látható.

Pedig lett volna ok nem is egyszer. Leginkább az emberekről alkotott véleményem miatt. Ez valahogy mindig kikerülhetetlen számomra. Nagyon ritkán jutok abba az állapotba, hogy valakinek beszóljak az utcán (illetve akárhol). Október elején sikerült, Veszprémben a buszállomáson elbeszélgetnem egy idősebb hölggyel. Az azt megelőző 50 órában nagyjából kettőt aludtam és így kissé ingerültebben fogadtam a lenéző megvető bámulását.
Rendben...ki volt bontva a hajam.. mit zavarja ez?

"Az emberek szeretnek bíráskodni , mivel amíg mások fölött ítélkeznek, addig nem kell a saját nyomorult életükkel foglalkozniuk . Ránk mutogatnak , ahelyett , hogy magukba néznének."

Nem kedveltem őt régebben, de az elmúlt fél évben, talán már lassan egy teljes év is van, megkedveltem, bizonyos dolgait, kiváltképp a Mechanical Animals albumot. Egyes sorok kiváltképpen hatással voltak rám, önpusztításom keményebb pillanataiban. Ki hogyan részegedik le, borral, költészettel, erénnyel. Baudelaire nagyon helyesen ragadta meg a dolgok lényegét, a részegedés nem feltétlenül alkoholok által történhet csak meg, rengeteg útja van, mondhatni szintje, ez helyesebb kifejezés, de kell ez. Enélkül tényleg az idő leláncolt rabszolgája lesz az ember.

Aztán november közepére nem sokkal a születésnapom előtt végre elkészült a gyűrűm. Még tavasszal történt, hogy egy ébredés után teljesen tisztán emlékezem az álmomra, ami elég ritkán történik meg velem, és egy ilyen gyűrű volt az ujjamon. El is határoztam, akkor rögtön, hogy megcsináltatom, csak közbejött egy kisebb baleset, ami felemésztette a pénztartalékaimat. Igazság szerint van még egy gyűrűtervem a másik kezemre is, természetesen hasonlóan "micsoda ökörség" felirattal. Egyrészt nem kell senkinek sem megérteni nem kívánom én, másrészt viszont  még nem tudom mikor valósul meg.

Magammal kapcsolatban pedig, annyi történt, hogy az ősz folyamán, újfent feszegettem a határaimat, át is léptem párat. Mennyi, mennyi dolog van, amitől fél az ember, de utána kiderül, hogy mámorítóan jó tud lenni. Csak kell egy hely, ahol ki tud szakadni az ember a mindennapi valóságból, egy teljesen másik világba átlépve, ahol végtelenül tág a csened és a béke. Találtam a városban egy új ilyen helyet az ősszel. Bár lehet inkább azt kellene mondani, hogy ő talált meg engem.

Egy másik dolog is felszínre került az év végén. Mégpedig az emberek értetlensége. Bő egy évvel ezelőtt egy bejegyzésemben, utaltam rá, hogy a kimondott szónak hatalma van. Nagyon sok esetben nincs visszaút, az hogy én határozottan kimondtam valamit 2,5 évvel ezelőtt az úgy is marad. Én sem kérem, hogy változzon meg. Na de mindegy is, nem szeretném magam ismételni itt, nem azért van ez az oldal. Csak egyszerűen meglepett a BUÉK sms apámtól, aminek igazából olyan hangvétele volt mintha pár napja beszéltünk volna utoljára. Legutóbb 2 éve próbálkozott, egy laza várunk karácsonyozni üzenettel, pedig akkor már fél éve nem beszéltünk. Most pedig 2 év kihagyás után küld egy ilyet. Igazság szerint van aki arra tippelt, hogy körüzenetet küldött és véletlenül jött hozzám is az sms. igazából nem is érdekel, bár talán ez lenne a jobbik eset, mert így talán nem tűnne szánalmas nyöszörgő vergődésnek.