Gyertyák a téren, kövek a fal helyén....

Nos újra itt vagyok. Az embernek elég csak kitennie a lábát a városba és máris egy hihetetlenül ingergazdag környezetbe kerül. A különböző, eme hatások lélekre-szellemre történő hatását leíró jelzőket most inkább nem részletezem. Egy kis kép, pár hang képes elindítani egy apró gondolatot minekutána záporoznak az újabb és újabb kérdések, válaszok persze nem, hiszen teljesen irreális dolgokat tapasztal az ember. De Ingmar Bergman óta tudjuk, hogy "A kérdések sokszor fontosabbak, mint a válaszok". Kezdjük az elején. 15-16 éves "punk" kölök magyaráz a Blahán az aluljáróban, holmi punk zenéről, életészéről, anarchiáról kommunizmusról. Mindezt itt Magyarországon 2007 nyarán. A kedves olvasóra bízom hogy megfejtse mennyi is az annyi..azaz 2007-16...Természetesen minden punk kellék megtalálható volt ezen a kis tagbaszakadt egyénen. Mondhatnám úgy is, hogy a punk divat szerint öltözködött, hovatovább trendi punk volt. Na de ugorgyunk. Eddig pusztán tapasztalás volt. Most jöhet az eszmefuttatás. Megint csak kicsiny hazánk. Kommcsi punkok, idehaza, akik még anarchisták is. Itt nem a szánalmas és szélsőséges Hétköznapi Csalódásokra gondolok. Utána lehet nézni tisztességes hazai punk zenekaroknak (Cpg, Agydaganat, Júdás, Gecizők, Tekintetes Úr ...). Kisebbfajta tudathasadást érzékelek itt. Na most akkor diktatúra vagy anarchia. Egy értelmező szótár valószínűleg segíthetne felkapcsolni a kis csökevényes agyában a lámpát. (Tapasztalat: egy szintén korabeli kőpunk arra a kérdésre, hogy mi az anarchia, azt válaszolta, hogy lázadás minden ellen, a hatalom ellen a szülők ellen az iskola ellen stb stb.. Ez már valami nem?) Mi volt a punk idehaza? A fiatalok részéről a legszélsőségesebb lázadás a rendszer ELLEN!, és akkor komcsi punkokról beszélnek? Persze nyugaton minden más volt ez tény, de mi itt vagyunk az meg ott van/volt, és ez így is marad még egy darabig. Na de lépjünk megint tovább. Komolyan mondom az se semmi, hogy ezek a kis nyikhajok mennyi minden szabályt betartanak a lázadás jegyében. Erre még egy igazi kispolgér is csak csettintene. Hogyan hajtsuk fel a nadrág szárát, milyen cipőfűzőt használjunk, hogyan fűzzük be...és lázadásnak merik nevezni ezt a szánalmas idomulást, holmi szabályrendszerhez. Végezetül pedig még egy apró dolgot szeretnék megjegyezni. Említettem, hogy trendi punk volt. Na kérem szépen, ez itt a legszánalmasabb dolog. Hiszen azok az undorító trendi plázacicák, meg zseléhuszárok mi? Na és te drága gyermekem, te mi vagy? Az egyen zenekaros pólódban, bakancsodban, felvarróiddal, és persze ki ne felejtsem a kannás bort. Egy másik szubkultúrában töltöd be ugyanazt a szerepet amit az egyencicák a dizsiben. Azaz egy szánalmas kis szerencsétlen nyikhaj vagy mindennemű egyéniség nélkül. Persze, persze mind mind külön egyéniségek vagytok, ez a te stílusod, csak véletlenül pont ugyanaz a többieké is... Visszatérnék a lázadáshoz a mondandóm végén. Azok a falak amiket vadul döngettetek, a rohadt nagy lázadás címszó alatt régen ledőltek, szánalmas, aki 10-15-20 vagy még több éve ugyanazt szajkózza és nem veszi észre hogy az idő vagy éppen a politika - mert akár akarták, akár nem összeomlott a nagy testvér - túllépett rajtuk. Lehet lázadni, de meg kéne próbálni kicsit modernizálni a dolgokat és új, még álló falakat keresni.
A következő lehetőségek állnak fent, ha végigolvastad: 1, egyetértés; 2, elhatárolódás, kiátkozás, hőbörgés, kioktató válasz írása, megbélyegezhetsz, hogy nem vagyok igaz fémzene hívő - hozzátenném, hogy a fentieket figyelembe véve lévén , ha leírtam, így is gondolom nem is akarok az lenni a ti értékrendetek szerint.

"A divatot nem követni kell, hanem diktálni"

Megkezdődött:)

Nos ennek is eljött az ideje, nem tudom mire lesz jó, meg azt sem, hogy ki, vagy kik fogják olvasni, de ártani nem árthat. Na de részletesebben kicsit. Miért nem blogoltam ...nem, nem szeretem ezt a szót..szóval miért nem osztottam meg ilyen formában a világhálón a gondolataimat? Azért nem, mert az "itt és most", vagy ha úgy jobban tetszik, az "ott és akkor" híve vagyok inkább. Nem véletlenül van hihetetlen ereje a hippi, vagy éppen még korábbi korszak orális költészetének, mindig más és más (példának okéért: Doors - The end). Felületes dolgokat mindig lehet írni vagy mondani, csak éppen mi értelme? A mély gondolatokról pedig nem hiszem, hogy itt kellene jöjjenek, egy világító dobozt bámulva. Sokkal inkább kis társaságokban, egy füstös pubban, zene és egy kis bor mellett, utána meg felmelegítve nem az igazi. Hazajövök, gondolkodom és leírom? Nem! Mondhatnám azt is, hogy aki kimarad bizonyos dolgokból, az le is marad róluk. Na szóval ezért nem vezettem sosem ilyen publikus naplót, sőt hagyományos fajtát sem, és éppen ezért nem tudom mennyi értelme lesz ennek. De most egy hirtelen ötlettől vezérelve, gondoltam kipróbálom, legfeljebb letörlöm majd.

"Ti észrevesztek egyes dolgokat, és azt kérdezitek: Miért?
De én megálmodom azt, ami még eddig nem volt, és azt mondom: Miért ne?"
(G.B.Shaw)

u.i.: Tessék megjegyzéseket írni!