2011. március 29., kedd

Sose fog rajtunk semmilyen átok, amíg a gyertya le nem ég....

Történtek érdekes dolgok mióta nem írtam. Először is az előző bejegyzésben megemlített angol teszt. Kiderül hamarosan az eredménye, sajnos sok jóra nem számítok, de meglátjuk. Három feladat volt, az első hibajavítás egy két oldalas szövegben, nos mivel nem a precíz angol nyelvtanomról vagyok híres, ez necces feladat volt. Majd egy geometriai ábrákkal zsúfolt
kép leírása (felhívjuk figyelmét, hogy amerikai angolt kell használni a leíráshoz!, hát csodás). Szóval az első feladatban kiderült, nem felső az angolom, itt meg, hogy angol-angol... úgy éreztem egyre jobban vágom magam alatt a fát, no semmi vész a harmadik feladattal lehet javítani. Húsz oldalas szakmai szöveg a végén nagyjából 20 kérdéssel, illetve egy feladattal, hogy rajzoljam le a hálózat topológiáját. Itt túl sok problémám nem volt, hiszen végre valami kicsit szakmai dolog, nem csak kizárólag az angol tudást mérte. Egyetlen probléma, hogy mindhárom részfeladatból el kell(ene) érni 70%-ot, nem elég az összesített 70%.

A következő nagy elhatározás amit két nap után tett is követett, az volt, hogy újra, immár harmadszor nekifeszültem a konditeremnek, persze zsenge ifjúságomhoz képest most sokkal kifinomultabb edzésprogrammal, ami nem csak az agyatlan súlyemelgetésből áll. Elég jól sikerült összebarátkoznom a futópaddal, valami rémes szerkezetnek gondoltam, lévén gyűlölöm a "céltalan" futást. Azért futni, hogy fusson az ember rettenetes, a fociban pl. ott a cél. De mondhatom, hogy igen belsőséges viszonyt sikerült kialakítanunk így három alkalom után, és ez teljesen jó:)

Harmadszor pedig, megint csak rá kellett jönnöm ha az ember jó buliban van, könnyen több pénzt cseszhet el, mint amennyit elsőre tervezett és olyan dolgokat is csinál ami kevéssé egyeztethető össze azzal amit az előző bekezdésben leírt dolgokat inspirálta. Az ember jó társaságban csak-csak felpörög azért, aztán máris nekiáll egyik cigit szívni a másik után amolyan nyugtatónak, aztán az éjszaka közepén pizzát rendel, kiemelt figyelmet szentelve a sok sok feltétnek és hát ha még kóla is van mellé amolyan ajándéknak... Nem mellesleg pedig láttam az embert is aki elgázolt, úgy hívják Johnny Walker... De azt hiszem néha bele kell férjen egy kis ereszd-el-a-hajam-éjjel néha napján.

Talán kicsit szokatlan az utolsó pár bejegyzésem után, hogy most jóval kevesebb elvont dolog szerepel, de most ez sikerült, olyan témám nem volt nagyon mint az eddigiek. Persze a sorokat, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja:)

A végére pedig egy dal, ugyan nem túl rockos de egyszerűen imádom. Meg igazából sok tekintetben kapcsolódik is a bejegyzéshez, még ha nem is teljesen egyértelmű, hogy hol és miért, de lesz olyan aki tudja, és ez pont elég. Elton pedig minden különcségével és melegségével az egyik legnagyobb arca annak a dolognak amit ma zenének neveznek ezen a sárgolyón.







"Don't you know I'm still standing better than I ever did
Looking like a true survivor, feeling like a little kid"

2011. március 18., péntek

Kavargó gondolatok....

Érdekesen alakult ez a hét, csupa furcsa érzés kavargott bennem, pozitív, negatív, apró és erősebb egyaránt, és némi vicces is. Csütörtökön kb 6-7 év óta először fehér inget vettem öltönyhöz az állásinterjúra. Amikor legutóbb akartam felvenni kissé szűkebbnek hatot...persze kb 3 hónap alatt 10 kiló mínusz azért megváltoztat sok dolgot.
Jól is sikerült, már amennyire jónak lehet nevezni, hogy mehetek második körre elvérezni a felsőfokú 3 órás angol teszten. Persze a leendő főnök kérésének nem szabad nemet mondani, "Mindenképpen szeretném ha eljönne megírni". Szóval a továbbiakat meglátjuk.

A nem túl örömteli az az volt, hogy nem szeretem ha akaratomon kívüli dolgokba belekényszerülök, ez lehet lelki történés vagy valamilyen cselekmény. A skorpiók nem feltétlenül a racionalitásukról híresek, ugyanakkor bizonyos esetekben - ha az érdekük úgy kívánja talán? - nagyon is tudatosan tudunk falakt emelni, hogy a elzárjunk a
külvilág elől fontos dolgokat. Meg kell tartani a titokzatosságot a sejtelmes sötétséget.


"Elnyel a sötét, a sűrű és szép"

Nagyon sok esetben, amikor valamit távol akarok magamtól tartani, többes védelmi vonalat húzok fel, legalább duplát, van, hogy hármasat. Ezekre ráhúzhatjuk akár most is, hogy fizikai, lelki, erkölcsi.

"Három világ fölött akartam úrrá lenni, és nemsokára megdöglöm az árok szélén."

Nos igen a héten talán legerősebb védelmi vonal semmisült meg egy jó irányzott(?), ugyanakkor kétségtelenül, a rombolás szempontjából akaratlan, őszinte mondat miatt. De még nincs veszély a másik kettő még elég erősen áll.

Holnap legalább találkozom valakivel aki képes lehet kirángatni a kattogásból, még ha ő maga erről nem is tud. Remélem úgy is lesz.


"Shall I see, shall I disagree,
All In The Name of Tragedy"

2011. március 2., szerda

Szembefordított tükrök

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Vannak gondolatok, amiket elolvas, meghall az ember, érzi hogy közvetít valami fontos üzenetet, de megérteni csak napokkal, hetekkel, néha évekkel később sikerül.

Ez önmagában egyáltalán nem baj, lehet hogy (sőt, biztos), hogy nagyon sok ilyen elrejtett útmutatásnak a megértéséhez nem csak kellően mély tudás és tapasztalat kell, hanem egy olyan környezet, hatás, ember is, ami kiváltja a megvilágosodást.

Bármiféle tudás, ismeret, mások tapasztalatának magunkba szívása, ami esetlegesen elindít minket egy folyamatban, az végső soron utazás...

Utazás önmagunk megismerése felé. Önmagunk, mint embernek, önmagunk külső és belső határainak felfedezése. Akkor is ha ez nem túl triviális, pedig minden ismeret csak feljebb visz ezen a létrán, aminek van egy érdekes tulajdonsága. Nem látjuk a végét. Nem tudjuk hová tartunk. Mindenki máshova, vagy legalábbis más úton, innentől kezdve elsőnek önmagunk saját célunk megfejtése kell hogy legyen az elsődleges.



"Találd meg magadnak
Hogy mi a neked való
Melyik út lehet a tiéd
Az egyik kanyarog
Az egyenes a nehéz
Legyen erőd szerencséd!"

Arra, hogy bármilyen sok hasonlóság ellenére az útnak másnak kell lenni, akkor jöttem rá, mikor visszaütött egy szokásom a napokban. Szinte bármit csinálok, ami nem igényli mindkét kezemet - márpedig a beszélgetés és gondolkodás tipikusan ilyen - néha határozottan konkrét elképzeléssel egy kitüntetett tárgyat, de néha csak reflexszerűen valamit a kezembe veszek. Lehet ez utóbbira oda kellene figyelnem a jövőben, mert ilyenkor ugye az ember nem gondolja teljesen át, hogy esetleg nem kéne...

A pohár esetében, azaz amikor valami konkrétan megfogható cél felé igyekszünk ott tudható, hogy a pohár nem kétszerte nagyobb-e a szükségesnél. Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy a létra nem kétszerte hosszabb a szükségesnél és egyszer elérjük amit el kell.

Nos azt hiszem írásokból elég gyakran lemérhető, hogy az adott ember mikor kezdte elveszíteni a realitásérzékét, ezért lehet most kellene abbahagyni.

"Csak a bolond az, aki már nem fél semmitől.."







Megfigyelted, hogy majdnem végig szemben ültünk?