Kell a barátság, hej, add tovább!

Nem is tudom hol kezdhetném ennek az utóbbi bő egy hét a történésének mesélését. Volt öröm és iszonytató keserűség, csalódás, félelem bizonyos dolgok kimondásától. Ezekből bizonyos dolgokra utaltam már az előző bejegyzésben is, most viszont, hogy lezárult a hét és úgy néz ki újra helyére került minden, azt hiszem finomítani kell kissé az akkori indulatos dolgokon.  Hiszem, hogy minden mocsok és félelem ellenére amik ezen időhöz társultak mindkét érintettel csak még inkább megszilárdult az amúgy sem éppen felületes barátságunk, kötődésünk. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem mindkettő megtörhet és ha nem is visszafordíthatatlan a következmény, semmiképpen sem lehet olyan mint előtte. Jelen állás szerint viszont erősebbnek érzem mindkettőt. Erősebbnek mert mind akartuk, hogy ne legyen végleges a törés bármekkorát is hibáztunk illetve más - itt nem szükséges ezt részletezni, hogy milyen - már kissé sejtett dolgok kerültek felszínre meg tudtuk őszintén beszélni.

Lóri neked azt tudnám, mondani, hogy igen szükség volt rád bizonyos dolgok megoldásához, az, hogy utána egy irdatlan böszmeséggel az életkedvemet is levetted...hát tartott 1 napig a harag mert hallottam-olvastam hírét, hogy más miatt milyen állapotba kerültél és ki lett volna akire igazán szükséged volt akkor....aki persze nem volt ott. Itt inogtam meg elég erősen, és adtam kezdtem feladni részben a saját hülye önbecsülésnek nevezett baromságomat, egy darabot a rosszabbik énemből mert láttam, hogy te is szenvedsz bármit is tettél. Persze a teljes kiteljesedéshez kellett még más is...

...tehát G-nek Fehérvárra meg azt, hogy köszönöm a hátam mögötti "kavarásodat". Ha az nincs valószínűleg sokkal jobban megsérül ez a dolog. Nem tudom pontosan mi vett rá, hogy egy számodra ismeretlen emberre ráírj és ott tartsd valahol, amíg engem elrugdosol - kissé módosult állapotomban hozzá - de tényleg önzetlen dolog volt tőled. Hálás leszek érte és Lóri is az.

Miki neked meg csak annyit, hogy a te eseted volt a legfélelmetesebb "utazás". Mert annak a megbeszélésébe nem egy külső erő rántott bele - már amennyire az önmagunk őszintére ivása nem az:) - hanem igen is ki kellett mondanom, ha nehezen is és félve a következményektől dolgokat. Nagy könnyebbség volt, hogy azért volt némi fogalmad róla már mint kiderült.

Mozgalmas hét volt bizonyos tekintetben meglátni mások rejtett arcait, szembenézni önmagunkkal és a végén, amikor már azt hittem bedől minden két olyan emberrel aki a 4-5 legközelebbi barátom közé tartozik valamilyen érdekes csoda - hiszen véletlenek nincsenek - folytán reményem szerint kapcsolatainkat megszilárdítva kijönni belőle Furcsán működik ez a világ.

Ennek örömére két dal. Az első egy jazz-rock nóta. Csak, hogy ne mindig rock-metál legyen és új dolgokat mutassak magamból. Köszönöm nektek, mert kell a barátság:)


A második dal, nagy kedvenc....ígérem nincs több kísérletezés. Ugye értitek mire gondoltam;)

Fáradt és törött, végtelen körök, hajnalban hazafelé....

Miután hazaértem volt némi okom, hogy megbontsam a lassan három hónapja érlelődő aszalt szilván pálinkát. Bátran mondhatom, hogy fantasztikus zamatot adott neki a plusz gyümölcs, persze ehhez azért kellett a minőségi pálinka is. Harmadik napja már, hogy folyamatosan nyomom magamba a  nem éppen egészséges - legalábbis ilyen mennyiségben már nem az - dolgokat, de ez a pár nap most így sikerült. Voltak jó hozadékai is, mert sikerült kibeszélni magamból fontos dolgokat valakivel, valamint másokkal való kapcsolatomban érdekes dolgok kerültek felszínre. Újból kiderült, hogy az emberek bármit is mondanak tesznek képesek egyetlen perc alatt szembeköpni magukat. Viszont kiderült, hogy valószínűleg csökkentenem kellene két fővel a pár bejegyzéssel korábban összeállított hat emberes listát. Ezen a héten elhalványodott rajta a halak egy kicsit a sok piszkálódással, és ami komolyabb baj... az egyik nyilas egy számomra értelmezhetetlen tett miatt.. Még nem tudom mi lesz.

"Tegnap még jó barát - ma ellenség
Kívül még jó a máz, de belül rohad rég
Benned is bíztam egykor, mint mindenkiben
Azt hittem, jóban és rosszban is ott vagy velem"

Az azonban a dolgok groteszk voltában egy hangyányi apró becsülendő dolog, hogy  legalább képes voltál a szemembe is kimondani, azt ami szöges ellentétben állt az elmúlt három nap orrvérzésig sulykolt állításaival. Persze bizonyos szempontból köszönetet kellene mondanom, mert ez oda vezetett, hogy lerendeztem egy olyan beszélgetést ami már hónapokkal ezelőtt aktuális lett volna, és hiszem hogy megérte mert megerősít bizonyos dolgokat egyfelől, másfelől meg felszínre hozta a valódi énedet. Nem lehet köztünk semmi, innentől nem gátol holmi barátság, szabad a pálya, normális esetben ennek nem szabadna tényezőnek lennie. Normális esetben finoman szólva is illetlenség ez. Különösen ilyen gerinctelen elintézési módon. Nem véletlenül tartottam titokban dolgokat, bíztam benned. Hittem hogy őszinte barátsággal mondod azt amit mondtál. "Ő tabu mert a barátom vagy és ez többet ér mindennél". Aztán úgy alakult, hogy őszintére ittam magam és megbeszéltük vele....és ezután hátamba vágtad a késed vigyorgó fejjel, mondván innentől már nem számítok, mert ez a tabu téma csak addig volt fontos amíg titkosak voltak az egykori érzelmeim, de most már akkor nem számít. Ez az köpj le rúgj belém, és köpd le saját magadat is.
Soha semmi nem történik véletlenül. Hónapokkal ezelőtt ígértem neked, valamit amit ereklyeként kezelhetsz. Rám üvöltött, hogy nincs szükségem rá többet, levethetem örökre, nem kell, hogy takarjon, rólad pedig tudtam hogy érdekel. Most már tudom és értem miért üvöltöttek rám odaátról....
A napokban megkaptam mástól, hogy évekig nem ilyennek ismert, és most álarc van rajtam szerinte. NEM. Eddig volt rajtam de levetettem örökre szabadulni akartam tőle. Nincs több fantom maszk, örökre a tiéd, neked ígértem megkaptad, hogy két napig takarhassa a lelked és utána leköphess. Gratulálok. Remélem egyszer azért lekerül majd rólad is majd.

Nem tudom, hogyan tovább, akarom-e, hogy ez a dolog helyre legyen tolva és ha igen mikor és hogyan... sok mocsokban volt már részem de ez most egy picit sok volt.

"Ördög és angyal. Szent háborúk.
  Mindenki vesztes. Nincs máshogy út."

Right here on my own

Igen kimondtam neked, mert kiprovokáltad a ma estével. Félre ne érts nem haragszom érte egy cseppet sem. Talán még örülök is neki, hiszen így az egész este emlegetett álarcot tudtam cáfolni. Nem mostanában vettem fel...hanem mostanáig volt takargatva a valódi énem. Persze állítólag így is szeretsz. Most rajtad a sor...én 2,5 év után megkerestelek lássuk te mikor keresel.
Na másik díszpintynek meg azt üzenem, hogy IGEEEEEEEEEEEEEN azért hívlak fel este 11 előtt, mert opcionális, hogy  jó lenne beszélgetni...nem, nem, véletlenül sem az életem múlik rajta és te vagy az egyetlen az közül akik a térben is időben is egyaránt elérhetőek ama 2-3 ember közül akikkel egyrészt összehozható egy találkozás, másrészt vágyom a társaságukat. De sebaj eddig is egyedül voltam a gyémánt mennybolt alatt...ezután sem számít..kibírom.

Nézz rám nézz rám, az elkárhozott lélekre, itt vagyok és élek, még ha fáj is...


Az egoizmusom netovábbja....igen és kibaszott magányos leszek egész életemben Eszter...de legalább a saját értékrendemet, és ezen keresztül saját magamat nem köpöm pofán.


Nem vagyok hajlandó utólag megváltoztatni semmit sem. Ha megbántottam valakit, az a mostani állapotomból jött, vállalmom természetesen bármikor, hogy kissé kiakadva ezeket mondtam.