Újra itt

Azon gondolkodtam, hogy kellene már egy nagyobb lélegzetvételű dolgot írni. Az utóbbi bő negyed évben 2 sovány bejegyzés nem túl sok, még akkor sem ha kényszeredetten nem lehet írni. Akkor kell ugye, ahogy az okosok mondják, amikor "az ember nem tud nem írni". Egyetlen probléma van ezzel; a lustaságom. Rengetegszer voltam úgy hogy most aztán írok, de mindig halogattam valamire ráfogva. Majd fél óra múlva, na még fél óra..majd holnap akkor..Ennek az eredménye pedig látható.

Pedig lett volna ok nem is egyszer. Leginkább az emberekről alkotott véleményem miatt. Ez valahogy mindig kikerülhetetlen számomra. Nagyon ritkán jutok abba az állapotba, hogy valakinek beszóljak az utcán (illetve akárhol). Október elején sikerült, Veszprémben a buszállomáson elbeszélgetnem egy idősebb hölggyel. Az azt megelőző 50 órában nagyjából kettőt aludtam és így kissé ingerültebben fogadtam a lenéző megvető bámulását.
Rendben...ki volt bontva a hajam.. mit zavarja ez?

"Az emberek szeretnek bíráskodni , mivel amíg mások fölött ítélkeznek, addig nem kell a saját nyomorult életükkel foglalkozniuk . Ránk mutogatnak , ahelyett , hogy magukba néznének."

Nem kedveltem őt régebben, de az elmúlt fél évben, talán már lassan egy teljes év is van, megkedveltem, bizonyos dolgait, kiváltképp a Mechanical Animals albumot. Egyes sorok kiváltképpen hatással voltak rám, önpusztításom keményebb pillanataiban. Ki hogyan részegedik le, borral, költészettel, erénnyel. Baudelaire nagyon helyesen ragadta meg a dolgok lényegét, a részegedés nem feltétlenül alkoholok által történhet csak meg, rengeteg útja van, mondhatni szintje, ez helyesebb kifejezés, de kell ez. Enélkül tényleg az idő leláncolt rabszolgája lesz az ember.

Aztán november közepére nem sokkal a születésnapom előtt végre elkészült a gyűrűm. Még tavasszal történt, hogy egy ébredés után teljesen tisztán emlékezem az álmomra, ami elég ritkán történik meg velem, és egy ilyen gyűrű volt az ujjamon. El is határoztam, akkor rögtön, hogy megcsináltatom, csak közbejött egy kisebb baleset, ami felemésztette a pénztartalékaimat. Igazság szerint van még egy gyűrűtervem a másik kezemre is, természetesen hasonlóan "micsoda ökörség" felirattal. Egyrészt nem kell senkinek sem megérteni nem kívánom én, másrészt viszont  még nem tudom mikor valósul meg.

Magammal kapcsolatban pedig, annyi történt, hogy az ősz folyamán, újfent feszegettem a határaimat, át is léptem párat. Mennyi, mennyi dolog van, amitől fél az ember, de utána kiderül, hogy mámorítóan jó tud lenni. Csak kell egy hely, ahol ki tud szakadni az ember a mindennapi valóságból, egy teljesen másik világba átlépve, ahol végtelenül tág a csened és a béke. Találtam a városban egy új ilyen helyet az ősszel. Bár lehet inkább azt kellene mondani, hogy ő talált meg engem.

Egy másik dolog is felszínre került az év végén. Mégpedig az emberek értetlensége. Bő egy évvel ezelőtt egy bejegyzésemben, utaltam rá, hogy a kimondott szónak hatalma van. Nagyon sok esetben nincs visszaút, az hogy én határozottan kimondtam valamit 2,5 évvel ezelőtt az úgy is marad. Én sem kérem, hogy változzon meg. Na de mindegy is, nem szeretném magam ismételni itt, nem azért van ez az oldal. Csak egyszerűen meglepett a BUÉK sms apámtól, aminek igazából olyan hangvétele volt mintha pár napja beszéltünk volna utoljára. Legutóbb 2 éve próbálkozott, egy laza várunk karácsonyozni üzenettel, pedig akkor már fél éve nem beszéltünk. Most pedig 2 év kihagyás után küld egy ilyet. Igazság szerint van aki arra tippelt, hogy körüzenetet küldött és véletlenül jött hozzám is az sms. igazából nem is érdekel, bár talán ez lenne a jobbik eset, mert így talán nem tűnne szánalmas nyöszörgő vergődésnek.

Sose fog rajtunk semmilyen átok, amíg a gyertya le nem ég....

Történtek érdekes dolgok mióta nem írtam. Először is az előző bejegyzésben megemlített angol teszt. Kiderül hamarosan az eredménye, sajnos sok jóra nem számítok, de meglátjuk. Három feladat volt, az első hibajavítás egy két oldalas szövegben, nos mivel nem a precíz angol nyelvtanomról vagyok híres, ez necces feladat volt. Majd egy geometriai ábrákkal zsúfolt
kép leírása (felhívjuk figyelmét, hogy amerikai angolt kell használni a leíráshoz!, hát csodás). Szóval az első feladatban kiderült, nem felső az angolom, itt meg, hogy angol-angol... úgy éreztem egyre jobban vágom magam alatt a fát, no semmi vész a harmadik feladattal lehet javítani. Húsz oldalas szakmai szöveg a végén nagyjából 20 kérdéssel, illetve egy feladattal, hogy rajzoljam le a hálózat topológiáját. Itt túl sok problémám nem volt, hiszen végre valami kicsit szakmai dolog, nem csak kizárólag az angol tudást mérte. Egyetlen probléma, hogy mindhárom részfeladatból el kell(ene) érni 70%-ot, nem elég az összesített 70%.

A következő nagy elhatározás amit két nap után tett is követett, az volt, hogy újra, immár harmadszor nekifeszültem a konditeremnek, persze zsenge ifjúságomhoz képest most sokkal kifinomultabb edzésprogrammal, ami nem csak az agyatlan súlyemelgetésből áll. Elég jól sikerült összebarátkoznom a futópaddal, valami rémes szerkezetnek gondoltam, lévén gyűlölöm a "céltalan" futást. Azért futni, hogy fusson az ember rettenetes, a fociban pl. ott a cél. De mondhatom, hogy igen belsőséges viszonyt sikerült kialakítanunk így három alkalom után, és ez teljesen jó:)

Harmadszor pedig, megint csak rá kellett jönnöm ha az ember jó buliban van, könnyen több pénzt cseszhet el, mint amennyit elsőre tervezett és olyan dolgokat is csinál ami kevéssé egyeztethető össze azzal amit az előző bekezdésben leírt dolgokat inspirálta. Az ember jó társaságban csak-csak felpörög azért, aztán máris nekiáll egyik cigit szívni a másik után amolyan nyugtatónak, aztán az éjszaka közepén pizzát rendel, kiemelt figyelmet szentelve a sok sok feltétnek és hát ha még kóla is van mellé amolyan ajándéknak... Nem mellesleg pedig láttam az embert is aki elgázolt, úgy hívják Johnny Walker... De azt hiszem néha bele kell férjen egy kis ereszd-el-a-hajam-éjjel néha napján.

Talán kicsit szokatlan az utolsó pár bejegyzésem után, hogy most jóval kevesebb elvont dolog szerepel, de most ez sikerült, olyan témám nem volt nagyon mint az eddigiek. Persze a sorokat, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja:)

A végére pedig egy dal, ugyan nem túl rockos de egyszerűen imádom. Meg igazából sok tekintetben kapcsolódik is a bejegyzéshez, még ha nem is teljesen egyértelmű, hogy hol és miért, de lesz olyan aki tudja, és ez pont elég. Elton pedig minden különcségével és melegségével az egyik legnagyobb arca annak a dolognak amit ma zenének neveznek ezen a sárgolyón.

"Don't you know I'm still standing better than I ever did
Looking like a true survivor, feeling like a little kid"

Magányom sziklaszirtje alatt dübörög a kultúra..

Eszembe jutottak olyan régi élményeim, amelyek miatt fel kell tennem a kérdést, hogy mit jelent kulturáltnak lenni. Ezzel párhozamosan persze megjelennek olyan fogalmak is mint, széles(ebb) látókörűség, némi intelligencia és adott esetben a gondolkodás képessége. Ne adj Isten elfogadni mást azért, mert neki más IS hordoz értéket. Aki magát kicsit is ilyen embernek vallja, attól azt hiszem elvárható a gondolkodás képessége is. Persze nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb az előre csomagolt, konzerv dogmákat puffogtatni, miközben meg van győződve arról, hogy természetesen ő maga a magas kultúra bajnoka.

Akadnak egyetemes dogmák. Olvass sokat, ne a TV-t nézd, járj színházba. Ettől még ugyanolyan konzumidióta maradhat valaki. Egészen addig a pillanatig az a szememben, míg nem tud önálló véleményt formálni valamiről, amivel kapcsolatba került, majd azt normális emberi módon elmondani. Ez a második különösen fontos, de erre majd példák alább. Másodlagos ebből a szempontból, hogy az a gondolat helytálló, vagy nem, egyetértünk vagy nem. Ez most nem valami diplomatikus illedelmes dolog, van kő szélsőbalos ismerősöm, - a minap még a népszabi oldalán is fent volt - nagyon jól el tudunk beszélgetni. Színházba járás is egy külön érdekes, dolog, el szoktam menni néha, bár ez manapság sajnos igen erősen pénztárca kérdése is, idehaza azt hiszem. Valószínűleg az átlag magát kultúrembernek tartó egyén nem értékelne abszurd darabokat. Mert nincs értelme. Lehet csak gondolkodni kéne? Elismerem én, hogy ez kimondottan réteg művészet. Ez csak egy egyszerű példa arra, hogy nem ettől lesz valaki művelt kulturált ember, hogy a fél életét színházban könyvtárban akárhol tölti. Vallom, hogy minden olyan mű, akár színház, film, stb., aminek megtekintése után, záros határidőn belül – mit percekben, maximum órákban lehet mérni -, nem indukál legalább egy gondolatot az emberben, amit saját szavaival elő tud vezetni, az nem ér hajítófát sem. Pusztán esztétikai értékek nem vezetnek sehova. Olyan jól van megírva, olyan jól játszik a színész…ha a történeten kívül nem gondolkodik el az ember a dolgokon, akkor barátom…nem ér semmit az egész. Nyilván vannak baromi kulturált lesz valaki, ha hazamegy a Madáchból, és megnézi a napi Vacsoracsatát vagy mifenét, amiben hihetetlen viccesnek szánják az alámondott poénokat..csak ez már 15-20 éve is gáz volt a német kandikamerában.

Egyetlen mondat erejéig említeném, meg még a politikai palettát, amolyan önpozicionálás miatt. Nem vág szorosan a témához, csak abból a szempontból, hogy, hogyan képes egyik vagy másik irányzat a saját érdekeinek megfelelően tiltani, támogatni valamit. Konzervatív radikális és liberális is lennék egyszerre. Tiszta multikulti identitászavar mondhatnák sokan. Konzervatív, mert vannak a múltnak is értékei, amiket nem lehet kidobni, vagyis ki lehet csak ez problémákat okozhat, ellenben csak ehhez ragaszkodni is rettenetes dőreség. Liberális, mert hiszem, hogy mindennek van létjogosultsága. Radikális pedig azért, mert mindenről igen erős véleményem van néha nem is túl visszafogott, és nem is szalonképes. Kultúra ügyében például az, hogy az idő és a piac – nem a mesterségesen gerjesztett, bizonyos „termékeket” támogató másokat elnyomó – döntse el, hogy mi ehetetlen moslék és mi értékes. Régen rossz, hogyha fentről megmondják mi a jó, azt támogatják, brutális kontraszelekció az eredménye. Életem első hét évét kellett csak olyan rendszerben leélnem, ahol olyan szervezetek mögé bújt ismeretlen emberek döntötték el, hogy te hallathatod-e a hangod akár csak tíz ember előtt is mint az ORI és Sanzonbizottság és nyilván ennek megfelelő társszervezetei a filmművészet, irodalom és színház területén. Szerencsére akkor ez még nem érintett, valahogy fontosabb dolognak számított még volt az esti mese és a túró rudi.

Nem vágyom olyan rendszerbe akár jobbról, akár balról diktálnak, ahol bárkit és bármit betiltanak, ellehetetlenítenek csak azért, mert szálka. Még ha nem deklaráltan, csak mondjuk nincs pénz, a média meg leszar, mert nem vagy könnyen fogyasztható. De erről ennyit, mert már így is hosszú nyúlt ez a rész.

Ugorjunk vissza mások elfogadásához, az önálló gondolatokhoz. Mivel rosszabb egy pár, többé-kevésbé változatos emberből álló csoport, mint egy rakat fetrengő csöves?

Ugyanis csak erre tudok gondolni, amikor idősebb, rendszerint nyuggerek – általában nem így hívom őket, de a tiszteletet ki kell érdemelni, nem jár alanyi jogon a korral – kifejtik rosszálló tekintettel, fejcsóválással, néha még teátrálisan felfelé nézve is odafentről várva a valamit, rettenetes ez a mai fiatalság. Igen ültem már pad támláján, aluljáróban, vagy lent a Duna parton, Városligetben, Orczy-kertben, hol közelebbi ismerősökkel, hogy csak olyanokkal, akik egy-egy koncert vagy kocsmázás után csapódtak hozzánk. Lehet, csak odatelepedtek, mert látták, hogy hasonló értékrendű emberek vagyunk, mi pedig egy jó beszélgetés közben nem bánjuk ha ez másik hosszú hajú és/vagy kifestett ember, kit lehet többet sosem látunk „levág” minket soha vissza nem térítendő kölcsönre; úgy mint egy szál cigi, egy kis bor. De jól érezzük magunkat ettől, a magunk „modern” értékrendje szerint, és nem az okoz lelki nyugalmat, hogy ma is piszkálhattam valakit, így már békésen tudok a híradó közben elaludni a kanapéban.

Kérdem én, a csövesnek miért nem megy oda magyarázni? Mert büdös? Esetleg lehányja? Nos ez esetben kéretik valami okot találni arra hogy engem/minket se piszkáljon. De a mai fiatalság az mindig jó szöveg. Bezzeg az ő idejében. És egyáltalán, azok a bőr cuccok, tépett farmer, bakancs, csizma és egyáltalán hogy néztek ki…és te kislányom – mutatott egy glammes csajra… és itt ülnek és gitároznak néhányan és micsoda erkölcsi fertő. Te fiam…mit keresel köztük. Igen emlékszem egyszer ott volt egy srác, aki vizsgáról jött és egyikünk megosztotta vele a bőrkabátját. Mégsem járja, hogy öltönyben a földön üljön, nem igaz? Nem vagyunk mi igénytelen népek.

Ugyanennek a típusnak egy másik példánya pedig kikerekedett szemmel nézett amikor egyikünk lekapta a banyatankot a buszról a Moszkván. Olyan értehetetlen jelenséggel párosítva hogy ”Tessék várni biztos nehéz”. Az ijedt reakció után, talán még ma is ott áll, azon gondolkodva, hogy ez mi volt? Teljesen összeegyeztethetetlen, az eddigi ilyen különc népekkel.

Van egy másik típus is, aki alá is támasztja, hogy ez miért sátáni, ördögi, megvetendő, és még ki tudja micsoda jelzőkkel illeti, az általa meg nem értett, vagy megvetett dolgokat. Egyszerű példa, amikor megkaptuk, egy karaoke bárban, hogy ő pontosan érti a dalt ismeri ezt a zenekart …és szerinte a kokaint népszerűsítése ez a nóta. (Danzig – Twist of Cain volt az inkriminált dal). Nos ehhez csak gratulálni tudok az illetőnek.

Egyik undorítóbb mint a másik. Tudatlanságból, pusztán megvetésből így viszonyulni a meg nem értett dolgokhoz, valamint holmi politikai érdekek hatalmi téboly miatt irtani azt amit nem tartanak összegeztethetőnek az éppen aktuális hatalmi szelekkel.

Ennél egyetlen szörnyűbb dolog, van. Amikor egy adott csoportból való emberek piszkálják egymást, hogy mi az igazi érték. Akiknek többé-kevésbé meg kéne érteni egymást, de marakodnak holmi lényegtelen dolgokon. Tökéletes példa erre a zene, ami számomra alapvetően egy csomagolás. Vannak persze a szívemhez közelebb álló szebben csomagolt dobozok, de a lényeg, ami benne van, az üzenet, és az igen gyakran hasonló. Ennek ellenére képesek emberek egymásnak esni. Ebben persze legközvetlenebb tapasztalatom a gitárzenét szerető emberek közül vannak, lehetnek punkok, hippik, rockerek, metálosok, gothok, egyéb lánglelkek. Hogyan várhatnánk mást a világtól, ha képesek páran ebben a szubkultúrában is ölni egymást. Képesek holmi önigazolásért gyűlölettel megtölteni kis színtereket.

A Duna parton és az aluljárókban még nem így volt….