Apám júli 1-én volt 58 éves. Szerette a Piramist, leginkább miatta szerettem meg én is, a kocsiban hallgattuk sokat a 92-es koncertet.
Van ami örök, és van ami elmúlik. Piramist hallgatok most is mint az elmúlt 21 évben rengeteget, ellenben 4 éve nem állok vele szóba és ez így is marad már.
"Még egy csésze kávé és indulok én,
nincs értelme, hogy elkísérj.
Bezárult egy ajtó,
egy történet véget ért.
Ne kérdezd mert én sem tudom merre megyek,
tartsd vissza könnyeidet,
Lehetett volna másképp is,
de most már nem lehet."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése