So many lies between the lines….

Túl sok a fény, mindent elront a monitor, eddig majdnem sötétben gondolkodtam. Csak két fényes pont volt a szobában, egy gyertya, egy füstölő, és egy pohár az asztalon, aminek tartalma a gyertya fényében sejtelmes smaragdzöld színben izzott, kezemben pedig egy ezüst karperec, alig láttam csak tapintottam rajta két szimbólumot, Ankh; az élet és a halhatatlanság, a világegyetem, a hatalom jelképe és Skorpió.. Skorpió, skorpió aszcendenssel, erős, önfejű, minden változás egy kis halál, és ezt örökké magammal hordom. Végiggondoltam az elmúlt másfél évet. Túl sok a fény, de valahogy írnom kell.

A folyékony smaragd eltűnt, újabb adag kerül a pohárba.

Sokan mondják, hogy önző és arrogáns vagyok. Nem vagyok az, csak szemétre minden értéktelen, avitt kacattal. Adott esetben emberi kapcsolatokkal is. Más képes értéktelen dolgokhoz ragaszkodni. Van elég ember, akinek bármit megtennék, nem fogok olyanok után kapkodni akik – bármilyen jó kapcsolatunk is volt – olyasmit tettek, ami emberileg, megmagyarázhatatlan tett. Sem baráti, sem vérségi kapcsolat nem változtat ezen. Lassan másfél éve már, de nem számít. Nem tagadhatom meg magam, próbáltam rendbehozni a dolgokat. „Romlott, gonosz, őrült angyal lennék, de királyi sas vagyok.”. Igen az utóbbi fontosabb, még ha ez súlyos veszteségekkel is jár, de én túlélem, mert már sokszor túléltem. A belső energiáim megbélyegzik teteim…nem változom, kimondtam, úgy is marad. Sokan próbáltak már rávenni, hogy mindenki megérdemel egy új esélyt, a diplomatikusok akik azt hitték nem lát át rajtuk az ember miközben lelkük mélyén meg akartak változtatni csak azt mondták, hogy „A te döntésed te tudod, nem szólhatunk bele”.
Egyetlen ember értett velem egyet egy, ki egy füstös sarokban telepedett mellém. Egy büszke bak. Na persze, az egyetlen jegy, mely hasonló erővel bír mint ahova én tartozom. Több nem is kell. Mert büszkesége minden embernek van (volt) még a kutyáknak is, csak van, ki eldobja magától holmi humánus okokra hivatkozva, és önmagát megalázva ragaszkodna a múlthoz. Egy üres világért nem áldozom életem.
Emlékszel, hogy sírtál? Pedig nem történt semmi, pusztán megértetted, hogy nem angyaliak azok a szárnyak…az valami más, sokan nem értették eddig, amikor meg már igen, akkor késő volt. Nem haragszom én nem gyűlölök, nem vagyok arrogáns. De ha kimondtam, hogy vége akkor nincs visszaút. Soha….senkinek. Nekem sincs, nem is várom el.

Ez a kis eszmefuttatás nyilvánvalóan, idegenül ha olyanoknak akik holmi misztikus dolognak tartják az ezotéria hatását az ember viselkedésére hozzáállására a világhoz.


Elaludt a füstölő újat kell gyújtanom, közben akad más téma is. Érdekesebb. A tudatalatti kivetülése mi mindenre képes. Talán nem véletlen, hogy vonzanak a misztikus ezoterikus dolgok. Egyik reggel felkeltem és leírtam négy számot.

8901
Miről álmodhattam, hol láttam….és legfőképpen mit jelent? Hiszel-e az álmok, a kimondott szó a gondolat, a belső tudatalatti energiák erejében? Nem maradt meg semmi, egy arc egy kép egy hang, semmi konkrét a városon kívül. L.A. Nem emlékeztem, hol láttam, milyen környezetben, egy teljes napig kerestem a választ. Megtaláltam. Arra jöttem rá, nem kizárva teljesen a lehetőséget, de majdnem teljesen bizonyos vagyok benne, hogy, ez egy olyan infó volt, amit nem tudtam eddig – csak az utcát, a számot nem -, ezt és nem a tudatos énem, vágyaim egyfajta megjelenése volt az álom. A Whiskey a go-go nevű méltán híres klub címe volt, Sunset Boulevard 8901. Itt vált azzá a Doors immár 44 éve, ami miatt milliók kedvence, egyszeri és utánozhatatlan zenekar lett.
Furcsa mód velük kapcsolatban volt egy hasonló élményem több mint egy évvel ezelőtt. De erről később. Nem mintha bárki is olvasná ezt.

At first flash of Eden we raced down to the sea,
standing there on freedom's shore….