Magányom sziklaszirtje alatt dübörög a kultúra..

Eszembe jutottak olyan régi élményeim, amelyek miatt fel kell tennem a kérdést, hogy mit jelent kulturáltnak lenni. Ezzel párhozamosan persze megjelennek olyan fogalmak is mint, széles(ebb) látókörűség, némi intelligencia és adott esetben a gondolkodás képessége. Ne adj Isten elfogadni mást azért, mert neki más IS hordoz értéket. Aki magát kicsit is ilyen embernek vallja, attól azt hiszem elvárható a gondolkodás képessége is. Persze nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb az előre csomagolt, konzerv dogmákat puffogtatni, miközben meg van győződve arról, hogy természetesen ő maga a magas kultúra bajnoka.

Akadnak egyetemes dogmák. Olvass sokat, ne a TV-t nézd, járj színházba. Ettől még ugyanolyan konzumidióta maradhat valaki. Egészen addig a pillanatig az a szememben, míg nem tud önálló véleményt formálni valamiről, amivel kapcsolatba került, majd azt normális emberi módon elmondani. Ez a második különösen fontos, de erre majd példák alább. Másodlagos ebből a szempontból, hogy az a gondolat helytálló, vagy nem, egyetértünk vagy nem. Ez most nem valami diplomatikus illedelmes dolog, van kő szélsőbalos ismerősöm, - a minap még a népszabi oldalán is fent volt - nagyon jól el tudunk beszélgetni. Színházba járás is egy külön érdekes, dolog, el szoktam menni néha, bár ez manapság sajnos igen erősen pénztárca kérdése is, idehaza azt hiszem. Valószínűleg az átlag magát kultúrembernek tartó egyén nem értékelne abszurd darabokat. Mert nincs értelme. Lehet csak gondolkodni kéne? Elismerem én, hogy ez kimondottan réteg művészet. Ez csak egy egyszerű példa arra, hogy nem ettől lesz valaki művelt kulturált ember, hogy a fél életét színházban könyvtárban akárhol tölti. Vallom, hogy minden olyan mű, akár színház, film, stb., aminek megtekintése után, záros határidőn belül – mit percekben, maximum órákban lehet mérni -, nem indukál legalább egy gondolatot az emberben, amit saját szavaival elő tud vezetni, az nem ér hajítófát sem. Pusztán esztétikai értékek nem vezetnek sehova. Olyan jól van megírva, olyan jól játszik a színész…ha a történeten kívül nem gondolkodik el az ember a dolgokon, akkor barátom…nem ér semmit az egész. Nyilván vannak baromi kulturált lesz valaki, ha hazamegy a Madáchból, és megnézi a napi Vacsoracsatát vagy mifenét, amiben hihetetlen viccesnek szánják az alámondott poénokat..csak ez már 15-20 éve is gáz volt a német kandikamerában.

Egyetlen mondat erejéig említeném, meg még a politikai palettát, amolyan önpozicionálás miatt. Nem vág szorosan a témához, csak abból a szempontból, hogy, hogyan képes egyik vagy másik irányzat a saját érdekeinek megfelelően tiltani, támogatni valamit. Konzervatív radikális és liberális is lennék egyszerre. Tiszta multikulti identitászavar mondhatnák sokan. Konzervatív, mert vannak a múltnak is értékei, amiket nem lehet kidobni, vagyis ki lehet csak ez problémákat okozhat, ellenben csak ehhez ragaszkodni is rettenetes dőreség. Liberális, mert hiszem, hogy mindennek van létjogosultsága. Radikális pedig azért, mert mindenről igen erős véleményem van néha nem is túl visszafogott, és nem is szalonképes. Kultúra ügyében például az, hogy az idő és a piac – nem a mesterségesen gerjesztett, bizonyos „termékeket” támogató másokat elnyomó – döntse el, hogy mi ehetetlen moslék és mi értékes. Régen rossz, hogyha fentről megmondják mi a jó, azt támogatják, brutális kontraszelekció az eredménye. Életem első hét évét kellett csak olyan rendszerben leélnem, ahol olyan szervezetek mögé bújt ismeretlen emberek döntötték el, hogy te hallathatod-e a hangod akár csak tíz ember előtt is mint az ORI és Sanzonbizottság és nyilván ennek megfelelő társszervezetei a filmművészet, irodalom és színház területén. Szerencsére akkor ez még nem érintett, valahogy fontosabb dolognak számított még volt az esti mese és a túró rudi.

Nem vágyom olyan rendszerbe akár jobbról, akár balról diktálnak, ahol bárkit és bármit betiltanak, ellehetetlenítenek csak azért, mert szálka. Még ha nem deklaráltan, csak mondjuk nincs pénz, a média meg leszar, mert nem vagy könnyen fogyasztható. De erről ennyit, mert már így is hosszú nyúlt ez a rész.

Ugorjunk vissza mások elfogadásához, az önálló gondolatokhoz. Mivel rosszabb egy pár, többé-kevésbé változatos emberből álló csoport, mint egy rakat fetrengő csöves?

Ugyanis csak erre tudok gondolni, amikor idősebb, rendszerint nyuggerek – általában nem így hívom őket, de a tiszteletet ki kell érdemelni, nem jár alanyi jogon a korral – kifejtik rosszálló tekintettel, fejcsóválással, néha még teátrálisan felfelé nézve is odafentről várva a valamit, rettenetes ez a mai fiatalság. Igen ültem már pad támláján, aluljáróban, vagy lent a Duna parton, Városligetben, Orczy-kertben, hol közelebbi ismerősökkel, hogy csak olyanokkal, akik egy-egy koncert vagy kocsmázás után csapódtak hozzánk. Lehet, csak odatelepedtek, mert látták, hogy hasonló értékrendű emberek vagyunk, mi pedig egy jó beszélgetés közben nem bánjuk ha ez másik hosszú hajú és/vagy kifestett ember, kit lehet többet sosem látunk „levág” minket soha vissza nem térítendő kölcsönre; úgy mint egy szál cigi, egy kis bor. De jól érezzük magunkat ettől, a magunk „modern” értékrendje szerint, és nem az okoz lelki nyugalmat, hogy ma is piszkálhattam valakit, így már békésen tudok a híradó közben elaludni a kanapéban.

Kérdem én, a csövesnek miért nem megy oda magyarázni? Mert büdös? Esetleg lehányja? Nos ez esetben kéretik valami okot találni arra hogy engem/minket se piszkáljon. De a mai fiatalság az mindig jó szöveg. Bezzeg az ő idejében. És egyáltalán, azok a bőr cuccok, tépett farmer, bakancs, csizma és egyáltalán hogy néztek ki…és te kislányom – mutatott egy glammes csajra… és itt ülnek és gitároznak néhányan és micsoda erkölcsi fertő. Te fiam…mit keresel köztük. Igen emlékszem egyszer ott volt egy srác, aki vizsgáról jött és egyikünk megosztotta vele a bőrkabátját. Mégsem járja, hogy öltönyben a földön üljön, nem igaz? Nem vagyunk mi igénytelen népek.

Ugyanennek a típusnak egy másik példánya pedig kikerekedett szemmel nézett amikor egyikünk lekapta a banyatankot a buszról a Moszkván. Olyan értehetetlen jelenséggel párosítva hogy ”Tessék várni biztos nehéz”. Az ijedt reakció után, talán még ma is ott áll, azon gondolkodva, hogy ez mi volt? Teljesen összeegyeztethetetlen, az eddigi ilyen különc népekkel.

Van egy másik típus is, aki alá is támasztja, hogy ez miért sátáni, ördögi, megvetendő, és még ki tudja micsoda jelzőkkel illeti, az általa meg nem értett, vagy megvetett dolgokat. Egyszerű példa, amikor megkaptuk, egy karaoke bárban, hogy ő pontosan érti a dalt ismeri ezt a zenekart …és szerinte a kokaint népszerűsítése ez a nóta. (Danzig – Twist of Cain volt az inkriminált dal). Nos ehhez csak gratulálni tudok az illetőnek.

Egyik undorítóbb mint a másik. Tudatlanságból, pusztán megvetésből így viszonyulni a meg nem értett dolgokhoz, valamint holmi politikai érdekek hatalmi téboly miatt irtani azt amit nem tartanak összegeztethetőnek az éppen aktuális hatalmi szelekkel.

Ennél egyetlen szörnyűbb dolog, van. Amikor egy adott csoportból való emberek piszkálják egymást, hogy mi az igazi érték. Akiknek többé-kevésbé meg kéne érteni egymást, de marakodnak holmi lényegtelen dolgokon. Tökéletes példa erre a zene, ami számomra alapvetően egy csomagolás. Vannak persze a szívemhez közelebb álló szebben csomagolt dobozok, de a lényeg, ami benne van, az üzenet, és az igen gyakran hasonló. Ennek ellenére képesek emberek egymásnak esni. Ebben persze legközvetlenebb tapasztalatom a gitárzenét szerető emberek közül vannak, lehetnek punkok, hippik, rockerek, metálosok, gothok, egyéb lánglelkek. Hogyan várhatnánk mást a világtól, ha képesek páran ebben a szubkultúrában is ölni egymást. Képesek holmi önigazolásért gyűlölettel megtölteni kis színtereket.

A Duna parton és az aluljárókban még nem így volt….