Először is Magyarországnak hivatalosan van egy kétharmados többséggel bíró, magát nemzeti oldalon állónak valló uralkodó csoportja. Igen uralkodó, mert ez nem feltétlenül nevezhető demokratikus kormányzásnak, amit művelnek, nem azért mert gyakorlatilag az ellenék jelen pillanatban legfeljebb arról dönthet, hogy ma Vonagabi hozza a sakkot, holnap Mesterháziati a francia kártyát... Ez nagyon sok estben sima többségű kormányoknál is így van, persze kicsit alkudoznak amikor kétharmados a törvény. De az azt hiszem nem nevezhető kormányzásnak, hogy ha valami nem tetszik akkor megvonom/szűkítem az adott intézmény jogkörét, esetleg megszüntetem stb stb.
A hosszú bevezető után térjünk a lényegre. Ma azt kell olvasnia az embernek több hírportálon is, hogy Románia budapesti nagykövetsége kibérelte a Nemzeti Színházat egy állófogadásra, amivel Nagy-Románia kikiáltásának 92. évfordulójára emlékeznek. Mindkét oldalról igen aggályos ez az a dolog. A román oldalról azért, mert
A másik oldalról viszont felmerülhet a kérdés, hogy Európában bárhol egy magát nemzetinek valló kormány, miért engedi ezt? Magyarországon kívül hol fordulhat ez elő még, hogy az adott ország Nemzeti Színházában azt ünnepli a szomszédos ország nagykövetsége, hogy elvettünk tőletek egy akkora földdarabot, mint a megmaradó országotok. Igazából el is vonatkoztathatunk a Nemzetitől, ez "csak" súlyosbító tényező, de elég annyi is talán, hogy ebben az országban, ebben a fővárosban ezt akarják ünnepelni - mint már többször - de most egy nem lehet elégszer hangsúlyozni magát nemzetinek valló kormány hathatós közreműködésével.
Nem érzi-e úgy a Fidesz, sőt, továbbmegyek személyesen Orbán Viktor (újfent, mert Románia EU csatlakozása is megér egy misét, amikor Tusnádfürdőn harciaskodott, a magyarok előtt, hogy megvétózzák, a román csatlakozást, ha nem lesz magyar egyetem stb stb, utána megszavazták csont nélkül átment a parlamenten a ratifikáció, arra hivatkozva, hogy majd EU-n belül jobban lehet érvényesíteni az érdekeket. Brüsszelben ezek után nem értik mit izmoznak a magyarok, hiszen erre van a vétó a szavazásnál, de mivel nem éltek vele elismerték, hogy Románia mindenben megfelel az európai normáknak. A románok meg teljes joggal röhögnek a markukba mint sokszor már.), hogy ezzel szembeköpi azokat a magyarokat, akik előtt arra verte a mellét, hogy lám sok év után MI visszaadtuk az állampolgárságotokat? Valamint bizonyos keretek között most szó van szavazati jogról megadásáról is ugyebár.
Igen ezt megtettük nektek, de most egy kicsit hagyjuk a románokat is bulizni Pesten.
Micsoda felháborodás volt, amikor Medgyessy Péter mert koccintani a román elnökkel 2003-ban. Most miért csak a szélsőjobboldalinak bélyegzett Jobbik szólal, fel, hogy ezt talán nem kéne, és teszi fel a Fidesz hozzáállását ismerve cinikus kérdését: "A magyar kormány mikor bérel állami helyszínt Bukarestben mondjuk annak megünneplésére, hogy Hitler visszacsatolta Erdély egy részét?"
Sosem tagadtam, hogy a határon túli téma mindig is foglalkoztatott. Ez leginkább annak tudható be, hogy mindkét felmenő ágamon van erdélyi szál, jó pár ma is odaát élő -leginkább ugyan csak távoli de mégiscsak - rokonokkal, akik nyilvánvalóan örültek Orbán Úr kormánya által teremtett
gyorsított eljárással megszerezhető állampolgárságnak. Az én nem túl sokakat érdeklő véleményem szerint sikerült őket szembeköpni.
Orbán Viktortól, valamint a Fidesz ökle és megmondóembereként funkcionáló Kövér Lászlótól számtalanszor hallhattuk, hogy "Nincs már hova hátrálni!". Úgy látszik még mindig van.
Természetesen, ha a napokban valamiféle változás áll be ebben az ügyben módosítani fogom ezt a bejegyzést.
Ma meg egyébként meg 28 éves lettem én, jaj de jó nekem.
Frissítés: Alföldi felmondta a szóbeli egyezséget a román követtséggel, a sok felháborodás miatt, ellenben nem érti, hogy az emberek miért akadtak ki, ő csak úgy gondolta, hogy európai módon kulturális közeledéssel közelebb kell hozni a két népet egymáshoz. Ezzel még egyet is lehetne érteni általános esetben, de könyörgöm nem ilyen helyzetben.
2 megjegyzés:
Hm, ez nem a kedvenc témám... nem is nagyon merek határozott véleményt körvonalazni, de egy-két dologra figyelni kellene.
"A Magyar Hírlapban színészek és történészek bírálták Alföldi Róbert igazgató döntését".
Alföldi döntése. Nem az államé, nem a kormányé. Értem én, hogy állami intézmény a Nemzeti, de ezek szerint rendelkezik bizonyos fokú autonómiával, ha az intézmény vezetője rábólinthatott egy ilyen eseményre. Szóval, nem tökéletes a Fidesz, de nem jó visszakézből osztani az elkeseredett, cinizmusban úszkáló mondatokat.
"Raffay Ernő történész szerint a román nagykövetség részéről provokáció a helyszínválasztás, a színház részéről pedig szamárság."
A színház részéről. Megint. Nem a kormány, nem a Fidesz, hanem a színház részéről.
Amivel természetesen egyet is értek, az émelygést pedig - ha nem is ilyen mértékben - de osztom.
Ne neveztessek hazafiatlannak - nyilván összeszorul a szívemgyomrom, ha Trianonról, Erdélyről vagy a mai Románia ilyesféle húzásairól hallok. Akkor is összeszorul, ha magyar részről hallok ilyesmit.
De én sosem hittem abban, hogy valaki vagy nemzeti, vagy demokratikus. Nem hiszem, hogy a kétharmados kormánynak választania kellene aközött, hogy nemzeti kormány legyen vagy demokratikus kormány. Igenis tessék felvállalni mindkettőt, és vért izzadva megtalálni az arany középutat.
Attól a gondolattól sem tudok szabadulni, hogy a románok is, a magyarok is, Alföldi is meg a Fidesz is meg mindenki - EMBER.
Aki tökéletességet vár el egy embertől, az bitangul nagyképű, mert ő maga is ember, elvárásostul. (EZT NE VEDD MAGADRA - messze nem Rád vonatkozik).
Ennyi. Nem hagyhattam szó nélkül, és annak végképp örülök, hogy felhívtad erre a figyelmemet.
Talán mégis bölcsebb lettem volna, ha hallgattam volna...? :)
de egy dolgot itt sem hagyhatok ki.
Éltessen :)
Megjegyzés küldése