2010. november 25., csütörtök

A széllel szemben

Nem volt egyetlen épkézláb ötletem sem, hogy miről írjak, az elmúlt héten. Illetve lett volna, de az egy-két emberen kívül, akik tudnak is róla senkire sem tartozik. Aztán olvastam Hozé blogján egy kis bejegyzést, aminek a kommentjei elgondolkodtattak a mai zenei világgal kapcsolatban.
Nem akartam túl hamar megírni nehogy túl összecsapott ingerült bejegyzés legyen, amivel jól is jártam, mert a mai este még egy kis adalékkel szolgált a bejegyzéshez.


Abból indult ki a dolog, hogy halott-e a dark idehaza. Nem akarok okoskodni, lévén sosem merültem el benne, de bátorkodtam azt írni, hogy lehet, hogy nincs jó állapotban, de sok stílusra mondták már, hogy halott, leginkább klasszikus rock/blues dolgokra és valóban kb. 10 év agónia kellet neki, hogy újraéledjenek, és visszatérjen a megcsappant tábor is, meg egyébként is amíg vannak jó értelemben vett hülyék akik továbbviszik azt ami hozzájuk legközelebb áll, addig még ha takarékon is de él a dolog, még ha a tábor mikroszkopikus méretűre zsugorodik is.
Őket elítélni szerintem dőreség azért mert egy "halott"dolgot visznek. Aki x dologra felteszi az életét az ha tényleg komolyan gondolja utána nehezen szabadul.

Természetesen a feléledés tekintetében a különböző retro kísérleteket hagyjuk, azokban a spontaneitás szikrája sincs meg. Egy marketing igazgató, divatdiktátor akárki íróasztala mögül nem lehet ezeket eldönteni, illetve csak rövid időre lehet ráerőszakolni az emberekre. Aztán pikpakk ki lehet találni valami újabb orbitális baromságot, ha az egyik ilyen mesterségesen gerjesztett hullám lecsengőben van. Többnyire kinövik az emberek és az utánpótlást meg már nem ragadja meg. Ebből kifolyólag mert rettenetesen meg tud csappanni a tábor mérete. De ez legyen az ő problémájuk hiszen ezek a dolgok elve életképtelenek. (Kis kitérő, a tehetségkutatókkal is ez a legnagyobb problémám, de erről még később)

Az a baj, ma, hogy totálisan felborult a világ.

"Én nekem ezek a remete művészek akik maguknak zenélnek, sosem tudtam minőségiként értékelni. A minőség mércéje a siker. Nem a pénz, az csak kell hozzá alapjaiban. De ha valaki mellőzött ember azon azért el kell gondolkodni, mert akkor valami nem működik... "

Ezzel nem tudok a mai viszonyok közepette egyetérteni. Menjünk sorban, a minőség mércéje a siker. Ez a mondat elég furán hangzik nekem a mai nyál és/vagy csak "megcsinált" zenészek tengerében, akit aztán kis idő után magára hagynak és máris kiderül, hogy egy hatalmas lufi volt.
A tehetségkutatók 90%-ban ilyen embereket gyártanak, különböző tinibandákról már nem is beszélve. Megnéztem néhánynak a koncertnaptárát, 2 havonta 1 buli, akkor vajon önerőből van-e ott ahol van, vagy pedig ők egy íróasztal termékei...az a helyzet, hogy ezeken a csodálatos asztalos termékeken vannak fiókok is, ahova sok minden befér. Előbb utóbb ők is oda fognak kerülni. Rosszabb esetben a mellette lévő fémhálós szerkezetbe.

Ez az egyik fele ami miatt a tehetségkutatókat hiteltelennek tartom, másrészt a zsűri. A fele eleve nem oda való, a most futó két műsorból három ember van akit megfelelőnek tartok egy ilyen helyre. Presser, Mester, Feró, slussz-passz. Elhiszem, hogy a többiek is tehetségesek
abban, amivel foglalkoznak, de véleményem szerint nem ide valók. Aki oda való, az meg nem hiszem hogy a sokadik sorozat után nem látja ezt, hogy mi lesz ezekből a felfedezettekből. Kuka, süllyesztő fél-egy éven belül, innentől kezdve meg nem értem, miért adják ehhez a nevüket. Nekik igazán kellene tudni, hogy nem ez a siker útja. Nyilván mindannyian kis klubokban kezdték és szenvedték össze maguknak azokat a sikereket amiket elértek, legalábbis az elejét egészen biztos. Utána már, hogy alájuk nyúltak-e az más kérdés, de pont emiatt a kifordítottság miatt kerülnek süllyesztőbe sokan, a "nagy" sikerek után(Lemez és némi roadshow). Pénzeszsák van...aztán jön más a helyedre nincs pénzeszsák és szia. Ozzy, Eric Clapton, Lou Reed, Nick Cave, Alice Cooper, itthonról Hobó, Bródy úgy esnének ki a Bivalybasznádi területi előselejtezőben,
mint a huzat. Pedig kik ők Karamellhez, meg Palcsó Tamáshoz képest ugyebár? Csak hát ugye pénz ugat, a zenész meg jobb ha befogja, amíg még szépen van dolga. Meg leszel sztájlingolva és kuss...eredmény pár kivételtől eltekintve látható. (Sztájlingolás az nem vicc...kb. egy évvel ezelőtt mondta valami celebbaba, akit arról kérdeztek, hogy mit vesz fel meg milyen haja lesz x díjátadó szuperpartyn...azt mondta, hogy még nem tudom, de van sztájlisztom, majd ő megsztájlingol.. "A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli, Oké" én meg kikapcsoltam a tv-t.)

Ez persze nyilván nem vigasztaló egy szubkultúra számára, különösen akkor nem, ha ezzel párhuzamosan egyre többen lemorzsolódnak, ilyen olyan okok miatt. Széllel (pénzzel, leszarással) szemben igen nehéz hugyozni. Az már csak hab a tortán, hogyha akarsz sem egyszerű mert nincs hol kilincselni. 10-12 éve még jóval több kisebb-nagyobb hely volt. Szépen sorban bezártak átalakultak. Egy elég ismert hely a Blaha közelében, szeretett BKV irodánk közelében, fellépési lehetőséget ad kezdő élő zenét játszó zenekaroknak, kivéve x,y,z stílust azzal menjetek a fenébe kb. Persze ha az ember megnézi a koncertmenüt, ilyenek szerepelnek rajta...de hát ilyen világot élünk. Még ebben az agymosott világban is működnek normális reakciók, vagyis működnének, ha lenne hova kiállni, de bármilyen lelkes is valaki meg JÓ, ha havonta egyszer tud színpadra állni. Ma iszonyatosan nehéz pénz nélkül sikeresnek lenni, ebből kifolyólag viszont a siker nem lehet a minőség mércéje sem, ebben a formában, ahogy ma működik a dolog. Ideig óráig bárkiből csinálhatnak sikeres embert/zenekart, hogy megfejjék vele a népet aztán kész vége.
Persze igazságtalanság lenne, ha azt mondanám, hogy csak bizonyos stílusokban rossz a helyzet, éppen ezért vártam kicsit ezzel a bejegyzéssel.


Na szóval ma kultúrember lettem, kiöltöztem és irány a vár. Erkel év van, 25 éves az Erkel Ferenc kamarazenekar (úgyis olyan ritkán lehet ma őket hallani, meg egyébként is, ha már az ember unokatestvére is ott fűrészeli a hegedűt, akkor illő azon az évi pár fellépésen megjelenni), ingyenes koncert a várban a Budai Polgári Casinó szervezésében. Nem számoltam meg a pontosan de 30nál több ember nem volt.. Egy olyan zenekar koncertjén, Zeneművészeti Szakközépiskola első évfolyamos hallgatói alapítottak (13-15 évesek), a már akkor világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar alapító hegedűsének Áldor Lilinek a művészeti vezetésével. Egy évvel később be is söpörték első komolyabb nemzetközi sikerüket, egy belgiumi kamarazenekari versenyen. Majd, gyakorlatilag bejárták az egész világot,évi 70-80 konceret adva és minden létező díjat, elismerést szépen hazatalicskáztak. Az utóbbi pár évben pedig évi 2-3-4
koncertre futja. Ebben benne van, hogy a tagok másfelé is játszanak, kisebb zenekarokban és/vagy a Budapesti Fesztiválzenekarban többek között a Bolyki testvérek is
hosszú ideig zenéltek itt, majd a világon elismert a capella zenészekké nőtték ki magukat.

De 100 szónak is egy a vége, furcsa világot élünk, de amíg valaki képest folytatni azt ami az ő számára a leginkább megfelelő kifejezési mód, amivel próbál valami üzenetet átadni
és nem száll ki mindenféle divathullámok áradata miatt, és még ha néha úgy is tűnik, hogy csak egyfajta jóságos bolond, minden tiszteletet megérdemel.

2 megjegyzés:

Lin írta...

Nem tudom megállni, hogy - ha már említést tettél Mester Tamásról - ezt ne mutassam meg:
http://www.youtube.com/watch?v=9BuzyvnXsn0

Dorian Gray írta...

Hej Lin, király ez a cucc, megy is a többi kedven elszállós muzsikám közé. Ugye kettőt te is ismersz ezek közül látatlanban?:P Gyújtom is a kedvenc füstölőmet a fűszeres tea mellé ahogy hallgatom.