No de nézzük mi mindent rejt ez az album.
Rögtön a talán legismertebb dal (ehhez készült klip), a nyitó tétel a Shining, fantasztikus dallam és ének. Mit is lehetne mondani?
Martin rögtön kiteríti lapjait, már ami az énekesi képességeit illeti:)
A második tételben ami, az Ancient warrior címet viseli visszavesznek a tempóból egy kissé merengősebb dal, fantasztikus refrénnel és csodálatos dallamokkal szintén.
Majd jön a Hard life to love ami egy jóval tempósabb tökös riffel nyit és robban az egész úgy ahogy van.
Teljesen mindegy a tempó a súlyosság Martin képes bármit csodálatosan kiénekelni.
Glory ride, újra egy kissé lassabb. Csukd be a szemed és hallgasd.
A Nightmare a csilingelős intrójával meg is adja a dal alaphangulatát, mely elhalkulása után jön a súlyos lassú doomos hangulatu bár egy árnyalatnyival gyorsabb zene.
A következő Scarlet Pimpernel egy rövid kis két perces lassú akusztikus dallam. Le kell lassítani a következő dal előtt amikor is...
..konkrétan leszakad az ég. Egy gyors húzós rock dal. "...azután mennydörgést hallottunk". Lost forever.
Az album végére maradt a címadó Eternal idol. Egy majd' hét perces komor, súlyos lassú tétel. Amikor először hallgattam, immár bő 10 éve, teljesen a 17 évvel korábbi névadó daluk ugrott be, talán nem véletlenül Lassú imbolygó dal, a szövegben pedig reménytelenség kilátástalanság.
"Dying world is killing us so slowly
I believe no god may save us now
Can't you see what I see
Sinners say your prayers tonite
Your judgement day is here"
Súlyos elgondolkodtató lezárása egy olyan albumnak, amivel halottaiból újra feltámadt egy csodálatos zenekar.
Hozzá kell tenni, hogy a lemez - anyagi szempontból - nem lett úl sikeres. A Warner ki is rúgta őket, de az idő a zenészeket igazolta. A következő albumuk (Headless Cross 1989 április 1.), ami az itt megkezdett út folytatása, visszaültette őket a rock/metál világ tetejére.
Immár harmadszor is. Elsőnek nagyjából a 72-75 közötti időszakban tanyáztak ott, ahonnan jött a lecsúszás, Ozzy kirúgása, majd Dioval készített két albummal újra csúcson találták magukat 80-82 között, és most újra négy év alig alig működés után elindultak megint felfelé.
Önmagában ez az évforduló nem biztos, hogy billentyűzetért kiáltott volna, figyelembe véve, hogy nem írtam még sem ide sem máshova véleményt egyetlen teljes lemezről sem. Szándékosan nem használom a kritika szót, hiszen nem vagyok zenész, szövegíró, magyarán kissé nagyképűség lenne azt hiszem. Viszont öt évvel ezelőtt a 23. születésnapomra csodálatos ajándékot kaptam. Volt szerencsém el is mondani ezt az esemény után az ajándékozónak, aki
személyesen Tony Martin volt. November 16-án lépett fel az A38-on (előzenekar a svájci hard rock király, a Gotthard), ez már önmagában szép ajándék volt, de Martinék annak ellenére, hogy hatalmas csúszással kezdtek, - mert idefelé jövet lerobbant a turnébuszuk - az éjjel egykor
végződött koncert után kijöttek fényképezkedni, aláírni, beszélgetni a rajongókkal. Hihetetlen dolog volt a születésnapomon az egyik legnagyobb példaképemmel beszélni:)
Az albumot meg hallgassa meg mindenki, egyszer megéri mindenképpen.
Eternal idol, eternal album, eternal Sabbath.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése