...like the waves down on the beach. Három dal* forog folyamatosan a lejátszómban, ha már szóba került az L.A. Woman album nemrég. A fenti közben bámulok magam elé, és próbálok gondolkodni, aztán amikor valamiféle válasz kezd megjelenni az agyamban, akkor jön a "Well, I'm the Crawlin' king snake and I rule my den" és hihetem pár ócska pillanatig, hogy legalább a saját szemétdombom irányításába nem szól bele senki és semmi külső erő.
Közben egy tükröt is sikerült összetörnöm, mert csak szánalmas emberi földi képét mutatta valami végtelen mélységű titokzatos sötétségnek. Gyűlölöm viszontlátni, ez a primitív reflexió kiöl belőle minden életet.
Most elég érdekes állapotban vagyok. A világ, mint nagy massza teljesen semleges számomra, és ebben a masszában van két stabil pont - egyik sem én magam vagyok -, amit egyszerre gyűlölök és szeretek mindennél jobban. Két különböző ok miatt, de mindkét esetben a két végletes érzelmet ugyanaz az ok váltja ki.
*A harmadik a saját érdekemben titok, mindenesetre az Ajtókon belül kell keresni azt is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése