Legyen egy nap gyűlölet,buta torz és mély

Gondolom mindenki látott már filmekben olyan jelenetet, mikor az illető vállán megjelenik egy kisördög és egy angyalka. Roppant sablonos tud lenni természetesen, lévén filmekről van szó, továbbá néha még poénokkal is próbálják fűszerezni.

Elég nagy próbatétel, amikor néha az embernek hasonlót kell átélnie. Ráadásképpen a rossz sugallatok teljesen alaptalanok. A jó és rossz oldalt adott esetben (mint most is) ketté lehet választani az ember valós, jobbik  énjére, ami nem feltétlenül e világi és pontosan tudja, hogy ez így tökéletes ahogy történik. A másik fél pedig, jelen esetben csak a földi létezéssel együtt járó, undorító torzulásokat,használná ki, valamint a  felvett, eltanult, alaptalan és mondvacsinált, indokolatlan szokásokra erősítene rá. Mert egyszerűbb a harag, megvetés stb..
Teljesen más az a helyzet, amikor az ember ingadozik, és mindkét oldalnak megalapozott érvei vannak, aztán el kell dönteni, hogy merre lép el az ember. Aztán valamelyik oldal győz és végül is, lezárul a probléma. Vagy, így vagy úgy, de lezárul.  De néha nem erről van szó, és ez eléggé szar állapotot tud eredményezni. Kreáljunk legalább egy kis időre valami okot az önző butaságra, valamiféle indokot. "Nincsen, te is tudod, de azért jobb lenne úgy, hagyd, hogy marja a a kicsinyes önzőség, az ereid, vagy feszítsen szét a gy ideig a gyűlölet forró gennye..."

"Benned él legbelül, riasztó lárva
Ö az ős gonosz, bomlott agy álma
Egy veszett dög, ami láncait rágja
Káin bűne, az Isten átka

Akkor tör rád, ha épp, senki sem várja
A lelked farkasa, szellemed árnya
Ha egyszer megvadul, nagy lesz az ára
Testedbe ég a fenevad száma"

Nem is tudom, hogyan zárjam most a soraimat. Erre még sosem volt példa. Talán csak annyi, hogy már kisütött a nap több szempontból is. Már ha egyáltalán volt ennek a bejegyzésnek a saját életemre ráhúzható vetülete.