2011. szeptember 10., szombat

The yearning for time, the yearning for eternal life...

Sok idő után újra jelentkezem. Nem tudom mi fog ebből kisülni ma egy hosszú tartalmas beszélgetés utána, de meglátjuk.A címet az egyik kedvenc dalomból vettem. Korunk egyik selejtes terméke, egy hosszú szőkített műhajú szilikonbaba, és nyakában függő medálok kapcsán jutott eszembe. Az egyik egy playboy nyuszi volt. Nos igen manapság elkorcsosult világunkban ez képes valakit igen magasra emelni, megőrizni az örökkévalóságnak. Bár lehet mégsem bízott viselője eme modern "mindenható" jelképben, mert alatta függött egy ANCH ("Ez ilyen egyiptomi izé, nem?" Nem írom ide ki mondta a karperecemre bökve, de igen az..egyiptomi meg még izé is... rettenet), de nincsenek nagy illúzióim, hogy mennyire van tisztában a hölgy a jelentésével.

Más tészta. Volt ma este több hónap után egy nem rövid , bár a szokásosokhoz képest igencsak kurta, 3 órás beszélgetésem valakivel. Fogalmam nincs, hogy hol írtam azt amiről -részben - beszéltünk. Visszaolvastam levelezésünket bejegyzéseimet és nem találom. Pedig szoktam emlékezni az itt leírtakra. Így, hogy nem találom, nem tudok érdemben reagálni rá.

Beteg ez a város szóval, "Holnap reggel elutazom, remélem lesz kocsma a vonaton, a hosszú utat nem bírnám, hogy is bírhatnám, ilyen szárazon".

Végezetül az elmúlt pár napom, hetem esszenciája:   

Megjártam a poklot, és magammal hoztam!

Fizikai nyoma mások számára nincsen, csak érzem, itt van, körbevesz. Érzem, ahogy ülök az éjszakában, a sötétben gondolkodva és jeges érintés fut végig a vállamon, hátamon. Persze a zenék, gondolatok, hangulatok csak még inkább rátesznek és sűrűsödik bűzölgő fertőt rothadást eregetve magából, a sötét kriptám behatárolt területén. Torzítani akar, akar...furcsa érzés de jó. Félelmetes és csodálatos, szeretlek és gyűlöllek. Félelmetes, hogy ami körbe akar venni az a belső legeldugottabb énem, és bővebb magyarázat nélkül is érthető gondolom, hogy ez miért csodálatos. Önmagunkba merülni a legmélyebb bugyorba. Meglátjuk mit változtat rajtam legsötétebb árnyaim asztrálcsürhéje.

Nincsenek megjegyzések: