Más tészta. Volt ma este több hónap után egy nem rövid , bár a szokásosokhoz képest igencsak kurta, 3 órás beszélgetésem valakivel. Fogalmam nincs, hogy hol írtam azt amiről -részben - beszéltünk. Visszaolvastam levelezésünket bejegyzéseimet és nem találom. Pedig szoktam emlékezni az itt leírtakra. Így, hogy nem találom, nem tudok érdemben reagálni rá.
Beteg ez a város szóval, "Holnap reggel elutazom, remélem lesz kocsma a vonaton, a hosszú utat nem bírnám, hogy is bírhatnám, ilyen szárazon".
Végezetül az elmúlt pár napom, hetem esszenciája:
Megjártam a poklot, és magammal hoztam!
Fizikai nyoma mások számára nincsen, csak érzem, itt van, körbevesz. Érzem, ahogy ülök az éjszakában, a sötétben gondolkodva és jeges érintés fut végig a vállamon, hátamon. Persze a zenék, gondolatok, hangulatok csak még inkább rátesznek és sűrűsödik bűzölgő fertőt rothadást eregetve magából, a sötét kriptám behatárolt területén. Torzítani akar, akar...furcsa érzés de jó. Félelmetes és csodálatos, szeretlek és gyűlöllek. Félelmetes, hogy ami körbe akar venni az a belső legeldugottabb énem, és bővebb magyarázat nélkül is érthető gondolom, hogy ez miért csodálatos. Önmagunkba merülni a legmélyebb bugyorba. Meglátjuk mit változtat rajtam legsötétebb árnyaim asztrálcsürhéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése