What's the use?

Nem szoktam ennyire aktív lenni, de néha megrohannak bizonyos gondolatok és pár lejegyzetelt, hányaveti félmondat után úgy érzem ki le kellene írnom tisztességes formában is. Két nagyon különböző dolog jutott eszembe, az első egy észrevétel a zenei világból, a második egy spirituális dolog.

A zenei téma nem bonyolult. Miért élvez Japán kiváltságokat? Nem mintha bajom lenne velük, csak érdekes módon évek sőt inkább évtizedek óta már szokás, hogy a japán piacon megjelenő kiadványokon szerepel egy bónusz dal. Azért jutott ez eszembe, mert teljesen véletlenül 2 ilyen dal jött egymás után ma a lejátszómon, hogy jöttem hazafelé. Mindkettő Black Sabbath.

Az első az 1989-es Headles Cross albumon szereplő Cloak and dagger,a mi szerintem különösen jól sikerült. Igaz azzal az albummal foglalták el újra az őket megillető helyet, szóval a teljes album gyakorlatilag tökéletes, mind zene, hangszeres teljesítmény, mind a megszólalás tekintetében. Számomra.

A következő dal pedig a öt évvel későbbi Cross Purposes albumon, azaz japán kiadásán hallható. What's the use címmel.

Eltelt a két dal között egy kis idő, meg két album, és természetesen nem is a róluk beszélnénk, ha ez az öt év nem hozott volna vargabetűket a zenekar történetébe, újra egy bónusz dal amivel engem annak idején nagyon megfogtak, lendületes király riff, és ének.

Sajnos azért merült fel bennem ez a kérdés, mert pont két ilyen általam nagyon is kedvelt dalról van szó, ami ugyan sajnálatos módon nem érintett engem élőben, de a rengeteg - köztük sok igen jó mindenségű - bootlegemen keresztül igen; mégpedig ezek a dalok soha nem hangzottak el élőben, pont a szűk réteghez eljutott mivoltukból fakadóan. Akkoriban azért nem volt triviális feltétlen hozzájutni csak a világ túl felére szánt kiadványokhoz.




A másik témának legfeljebb annyi köze van a zenéhez, hogy hallgattam egy dalt közben és pont ránéztem a szobám falán függő Anubis képre. Gondoltam megírom egy bejegyzésben, nem várok vele pár napot, nem szedem szét két különálló írásra.


Itt látható Ő, a sakál fejű isten, a holtak birodalmának főistene, egyben a végső ítéletkor bíróként van jelen az istenek termében, mikor is megméri a lelket, hogy igaz ember volt-e az elhunyt.Ő kísérte a lelkeket a túlvilágra az ítélethozatal után, igaz Oziris kultuszának terjedésével némileg háttérbe szorult. Igaz Oziris hirtelen nagyon nagy népszerűségre tett szert Egyiptom szerte, néha már a napisten Amon-Ré kultuszával is vetekedett.

A dal pedig amit hallgattam itt hallható, az Empire zenekar, Al-sirat-the bridge to paradise című dala. Ez a későbbi túlvilág kép az arab világból származik, miszerint az utolsó ítélet, a lélek számára egy próba. Át kell jutnia egy hajszál vékony "hídon", ez az egyetlen út a paradicsomba. Vagy átjut vagy az alvilágba zuhan.

Azon gondolkodtam, hogy ezek a túlvilág képek mennyivel közelebb állnak hozzám jelen pillanatban, mint a katolikus-keresztény, miszerint mindenki megítéltetik a tettei szerint. Ez is nagyon fontos, de ez a két vallási elképzelés egy objektív mérce. A katolikus megközelítést nem tartom annak. Isten, jobbján Jézussal valamiféle normarendszer szerint megítéli az embereket. Ehhez hozzájön egy érdekes gondolat, hogy az egykor egységes egyház sokfelé szakadása után, mindenki másképpen magyaráz bizonyos dolgokat.

Sok év után megnéztem a Luther című filmet, mert állítólag jó. Valóban tetszett, és volt benne egy idevágó rész, amikor Luther teológia tanulmányai alatt már kritikusan közeledik az egyház sok tanításához, és a professzor az egyik zsinat döntését mondja el nekik, miszerint nincs üdvözülés, csak a Római Katolikus egyház keretein belül. A fiatal Luther visszakérdez, hogy ezek szerint a Görög-keleti szentek nem tekinthetők szentnek, hiszen az egyházszakadás miatt számukra nem volt üdvözülés? Érdekes kérdés és nem is kapunk választ erre a kérdésre, mert annyi a reakció a professzor részéről, hogy "Nem érti a lényeget fiam!" . De, sem választ nem kapunk, sem a lényeget nem tudjuk meg.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy gyakran nincsenek egyértelmű válaszok, valamiféle vitában egyszer ez, egyszer az a normarendszer, a túlvilág kívánatos felének eléréséhez. Természetesen nyilván mélyen lehetne vizsgálni olyan okokat, hogy egy gonosz embernek nyilván nem lesz könnyebb a lelke Maat tollánál...stb stb. De számomra akkor is sokkal érdekesebb, mindenféle szempontból egy olyan világkép, ahol egy valamiféle objektív próba kiállása a tét, mint Anubis mérlegénél, vagy Al-sirat hajszálvékony hídjánál.