2012. február 17., péntek

Üvöltve hülyülsz egy primitív gitárral...

...hülyíted az embereket a nagy igazsággal

Sok év utána újra belebotlottam youtubon egy koncertfilmbe, amit 1991 karácsony környékén adott le a televízió. Maga a koncert 1991 november 23-án volt. Az az akkori felállású Beatrice első Budapest Sportcsarnokban tartott telt házas koncertjének nagyjából 45 perces összevágott változata volt. Akinek van energiája, ideje nézze meg:) Ezzel kapcsolatban volt is egy kiíráson facebookon, miszerint furcsa érzés, hogy vannak oylan barátaim akik legfeljebb négykézláb kúsztak-másztak, vagy még tervbe sem voltak véve, amikor otthon a TV előtt majdnem minden nap ráztam a fejem erre a Ricse koncertre. Nem is tudom milyen már a hangja, színe (6-7 éve végképp elromlott a régi videónk). Szóval ez indított el sok mindent. Régen is, és most is gondolatokat. Igazság szerint egy picike korrigálásra szorulnak a dolgok, mert 1-2 év alatt visszaesett a lendületem akkoriban, és csak 1994 nyarán a Piramis 1992-es koncertalbumával ragadott magával a rockzene visszafordíthatatlanul, de mindenképpen hatalmas hatás ez a koncert is, mind a mai napig.

Érdekes újraélni az akkori énemet, 9 évesen nem sokat értettem a dalok mondanivalójából. Akár a komolyabb és a mai napig gyakran hallgatott és számomra fontos Ricse dalokat nézzük (XX. század, Túl késő már, Én is egy kicsit tessék csak elolvasni, és/vagy hallgatni, XX század, Túl késő már, Én is egy kicsit), akár a Kommunista blokkba összeválogatott mozgalmi nóták egyvelegét. Nekem már nem sokon múlott, hogy nem kellett ilyeneket énekelnem. 1989ben kezdtem az általános iskolát, de később egyemen lett egy évfolyamtársam, aki szintén akkor, csak éppen Balassagyarmat kissé vörösebb hely volt és nekik még az utolsó pillanatban is nyomták ezt a maszlagot.
Szóval ekkor még csak a zene és a hangulat fogott meg nagyon. Sok évvel később aztán elkezdtem megérteni a szövegeket....meg azt is hogy a mindig kissé irigyelt srácok közül (hát ott voltak ezen a koncerten 17-18 akárhány évesek, nagy többség ránézésre 25 környéke maximum akiket lehet látni az első sorokban) párnak miért van feltartva a középső ujja néha a rockosított mozgalmi dalok alatt:) Miközben persze végre énekelhetik ironikus-cinikus felhanggal, nem kell véresen komolyan énekelni.

Szép történelem órába csap át lassan a bejegyzés, pedig nem ennek szántam. Sokkal inkább annak, hogy mit is adott nekem ez a most már bő 20 csodálatos év amióta megérintett a keményebb fajta rock zene, minden furcsa dolgával negatívumával, amikor az embernek elmegy a kedve a néha túlzásba vitt sárdobálástól, mocskolódástól, ami ezt  a közeget is fertőzi. Őszinte kemény rockot játszó zenekarok/zenekartagok évtizedes "barátság" után egy kanál vízben megfojtanák egymást 10 forinton pereskednek. De ott van a puszta zene, ami rengeteget ad. Néha oylan érzésem van, hogy jó volt felnőni megérteni, hogy mikről szólnak a dolgok, de ezzel jött a negatív rész megtapasztalása is, amit igen nehéz néha elviselni.

Nagyon más lett ebből, mint terveztem. Szerettem volna írni albumokról zenekarokról, ahogy jöttek sorban számomra ebben a két évtizedben, aztán konkrét csalódásokról, de túl hosszúra nyúlna a bejegyzés. Egy dolgot megemlítenék, ami konkrétan negatív. Iszonyatos médiafelhajtás van a kedvenc zenekarom klasszikus felállásának újbóli összeállása körül. ( Ez önmagában röhej, hiszen hivatalosan megtették ezt 95-ben a Forbidden album turnéja után, ja hogy nem csináltak semmi? Hát igen...de miért nem?) Mindenesetre a klasszikus felállású Black Sabbath 1978 után újra lemezt készít jelentették be tavaly ősz végén. Csodálatos. Pár hetes hír: Bill Ward a dobos szeretne igazságosabb szerződést, hogy ne tekintsék másodlagos tagnak. Nyilván Ozzy és Iommi a két nagy név...na de könyörgöm ők NÉGYEN csináltak valami egészen újat egykoron.  60-65 éves koruk között, még mindig csak a pénz számít? Bill repült a zenekarból....

"Lehettem volna képviselő!
Lehettem volna gonosztevő!
Azért szar ez az egész világ,
Mert ti emberek szarok vagytok!
És én, én is egy kicsit!
Sajnálom, én is egy kicsit!"

Nincsenek megjegyzések: