Spirálörvény

Március közepén úgy gondoltam, hogy nem írok ide többet, aztán május elején odáig jutottam, hogy talán törlöm is ezt az egész oldalt, semmi szükség már rá. Ez utóbbi elhatározásom elsikkadt, de azt fenntartottam, hogy nem írok, mert nincs mit. Egészen nagyjából egy héttel ezelőttig így is volt.

Korunk csodálatos csodálatos vívmánya, amely előtt rengeteg ember éli az "életét", és azt hiszi, rettenetesen tartalmas és mennyi barátja van rántott vissza. Igen a fészről van szó. Levelet szándékoztam írni egy ismerősnek. Ilyen estekben mindig valamilyen névvel illetik az embert, jelen esetben nevezzük mondjuk Rudinak, csak, hogy ne Péter vagy Laci legyen az túl megszokott. Szóval írnám a levelet és látok a véletlenszerűen megjelenő kapcsolatai között egy ismerős arcot. Meglehetősen kicsi nem látom jól, ki ne kattintana rá ilyen esetben. Martin...nagyobb képen már beugrott, hogy a srác oda jár edzeni, ahova én. De gondoltam megnézem már az adatlapját, ha erre járok és találtam egy deviantart hivatkozást az oldalán. Ez egy amolyan oldal, ahova mindenféle képeket feltöltenek az emberek, fotókat, képszerkesztővel manipuláltat rajzukat, pár embernél kimondottan érdekeseket lehet találni, és mivel a srácot is láttam már nem éppen alap zsebfényképezővel rohangálni a teremben, úgy gondoltam megér egy próbát, hátha van ott valami elgondolkodtató vagy egyszerűen csak szép alkotás.

Nem igazán gondoltam, hogy ebből a "meggondolatlan" tettből az fog következni, hogy majdnem fél év után írok ide. 

Wired independence

Szóval ezt láttam, sok más kép között.

Furcsa érzés, amikor az emberen egy pillanat alatt átrohannak dolgok, nem is kell gondolkodni, egyszerűen beugranak valamitől. Tulajdonképpen akkor is az történt. Lényegében két dolog jutott eszembe, meg még pár apró, de azok nem érdekesek. Aztán ezekből kifejlődött egy gondolat, és újra késztetést éreztem az íráshoz. 

 

Az első dolog, ami eszembe jutott az 1984 című könyv. Most nem bonyolódnék bemutatásba elemzésbe, hogy miről szól részletesen. Tulajdonképpen a totalitárius állam működéséről szól, mikor is akármit is gondolnál, ha egyáltalán mered, az úgysem igaz, mert egyetlen igazság van, amit az állam mond. Ha a szögesdrót kerítés mögött élsz, akkor is szabad, vagy, ha az állam azt mondja. Ne gondolkozz, nem tesz jót. A könyvben egyébként tényleg káros hatással van az egészségre a gondolkodás.Egyszer legalább mindenki olvassa el.

A második dolog , ami eszembe jutott egy monológ, és már peregtek is a szavak a fejemben. 

"Nem tőled félnek.Hanem attól, amit képviselsz számukra. Számukra te a szabadságot jelented. De erről beszélni, és ezt élni nem ugyanaz. Nagyon nehéz szabadnak lenni, ha az embert adják-veszik, mint egy árut a piacon. Nehogy azt mondd bárkinek, hogy nem szabad, mert meg fognak ölni és fel fognak darabolni, csakhogy bebizonyítsák, hogy szabadok. Csak beszélnek és beszélnek az egyéni szabadságról. De ha egy szabad embert látnak, rögtön félnek tőle."

Mondta Jack Nicholson a Szelíd motorosokban. Nos itt is megmutatták a végén a "szabad" emberek, hogy mennyire szabadok.

A legtöbb ember szögesdrót mögött él és azt hiszi ez a szabadság. Megteszi a napi dolgokat, nem gondolkodik mert minek, nem mutat semmiféle szellemi aktivitást azon kívül amennyi a munkájához kell. És szabadok. Állítólag, úgy hiszik.

Ugyanakkor nekem is van láncom. Ebben a blogban rengeteg elvont néha ezoterikus spirituális gondolat is megjelent. Fél évvel ezelőtt, abba akartam hagyni, ment is egy darabig, de ez a dolog visszarántott. Ezért is lett a cím az, ami. Cinikusan, mondhatná bárki, hogy ezek szerint te sem vagy szabad, semmiben sem különbözöl a nagy masszától. A nagy masszától, amit nagyon nem szeretek. Igen én sem vagyok ilyen értelemben teljesen szabad. Senki sem az, akit bármi képes ilyen hirtelen visszarántani valahova. De azért csak más ez. 

A világot több módon is fel lehet osztani. Legyen most a kinti a nagyvilág, a belső, ami az ember saját lelke, a kisvilág. Amíg az utóbbit nem ismerik, nincsenek tisztában a saját lelkük működésével, addig csupa akadály blokkolóóra és korlátozós lesz a külső világ, adott esetben úgy, olyan formában, hogy fel sem tűnik az embernek.

Inkább függök a saját belsőm jó vagy rossz, nagyon kevés ember számára ismert dolgaitól, mint valami olyanról, amiről semmit sem tudok de azért bambán elfogadjam, hogy "jó ez így".

Csináltam itthon egy képet..újra elővettem hónapok után a kártyát, ahogy jöttek a gondolatok elkezdett "mocorogni" a dobozában.

Egy kis zene a végére.

F.O.System - Hold

"Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről valami fogva tart.
Egy néma sikoltás, ami belülről tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő."