Elmúlt egy év, és a nagy jövés-menésben pár dolog elveszett.

Nos tehát a Körúton villamosoztam, mikor is egy régi elég közeli ismerőst pillantottam meg. Mondhatni a testvéremnek tartottam egykoron, és ő is engem. Nem tudom ő észrevett-e. Azt mindenesetre igen, hogy nekem elég sok emlék eszembe jutott. Megannyi ökörködés a csepeli csodás betonbunker egyik szűk próbatermében, kocsmák hangulatképei. Életemben kétszer rúgtak ki kocsmából, mindkétszer miatta. Persze utólag ezen csak röhögünk, meg túl sok alapja sem volt annak amiért kicsaptak minket. A késdobálóban zavartuk a törzsvendégeket állítólag. Értem én hogy mindig is vámpír Lord voltál, de azért nem szép dolog túlzottan erősen beleharapni 4-5 kör vodka után a csaj nyakába, hogy sikítson ahogy öcsi tette, de hát azért na. A reménybeli következő körnél megkértek, hogy inkább fizessünk most már.
A másik esetnek még ennyi alapja sem volt. Pusztán az ajándékba kapott bort leverte magam mellől, a csapos meg kiakadt, hogy biztos azt ittuk suttyomban bent. Utólag persze ez is vicces, inkább mint kínos, kiváltképp ha ez a törzshelyünkön történik.

Ott ahol, annyiszor hallgattam a legbelsőbb problémáit, vágyait.  Vagy amikor kidőlve aludt az asztalon aztán egyszer csak felpattant és katonás léptekkel indult ki a levegőre...megkönnyebbülni a magába pakolt tehertől. Én pedig abbahagytam az aktuális snapszer partit egy Jürgen nevű sráccal, aki odatelepült az asztalunkhoz indokolatlan mennyiségű borral meg egy pakli kártyával.

Bocs de az öcsinek nincs hajgumija, mindjárt visszajövök.

Hogy aztán felhívd Szaszát éjjel3kor, hogy most azonnal zenekart kellene alapítani. Az egyetlen logikus reakció volt, hogy lecsapta  a telefont.

A szalagavartó sem volt éppen zökkenőmentes. Semmi perc alatt szétbomlasztottuk az osztályt. Vagyis inkább az értelmesebb felét leválasztottuk a sznobokról. Itt a sarkon a hangulatos kiskocsma...komolyan ezen a sznob helyen akartok bulizni?

A születésnapod kimondottan vicces volt...a bemelegítő helyen fogyott el 3 üveg tündér a kocsma egy eldugott helyén, hogy utána átvonuljunk a Blaha túloldalára miközben fennhangon figyelmeztetted a téged ünneplő embereket, nehogy megegyék a ....-odat. Igen Igen azt mintázta a csodálatos torta amit kaptál. Komolyan mondom semmi közöm nem volt hozzá, én hasznosabb ajándékot adtam. Ugye hát az egyik tündér.

Tudom én, hogy a dobos egy külön kaszt már-már állatfaj.

Aztán 2007 szeptember 13án beszéltünk délután, hogy kellene inni egy sört. De nem jöttél el este és utána sem lehetett elérni soha többet.

Te is Omen fan voltál, mint én. Ezt sokszor hallgattuk.

Most pedig úgy gondolom, hogy valaki másnak kellene írnom egy levelet, félretéve a néha talán túlontúl ostoba makacskodásomat. Tényleg lenne miről beszélni, így nagyon sok idő után.