People are strange when you're a stranger

Avagy: "Ha tényleg félsz a kíváncsi szemektől, várd meg velem az éjszakát."

Nos a minap furcsa élményem volt. Párszor tapasztaltam már, hogy a magamfajta embereknek (világlátás, egyéb ezoterikus gondolatvilág stb, stb.) van egy érdekes kisugárzása, bár ezt a szót nem szeretem túlzottan. Ez inkább egy burkot jelent, amit nagyon sok minden felerősíthet. Gyakorlatilag bármi. Szóval nincs értelme túlzottan részleteznem, aki ismer persze az nagyjából tudhatja, hogy mik azok, amikkel sanszosabb ezt elérni. Ebből a burokból aztán szemlélem a világot, a véleményemet megtartom magamnak, vagy néha leírom..néha meg szóban is elmondom 1-1 embernek egy alkohol áztatta éjjelen. Aztán néha megesik, hogy nem is tudom, hogyan mondjam, mintha túl kemény lenne...beleütközök az emberekbe, emiatt valahogy feltűnik nekik, nem olyan egyszerű úgy eljutni egyik helyről a másikra, hogy ne követnének furcsálló tekintetek.

Pár napja jöttem haza, és a vonatra várva tapasztaltam ezt, nekem azért volt némi sejtésem, - na ná majd ne lennék tisztában magammal - , hogy mi okozza ezt, viszont kétlem, hogy egzakt módon látszódott volna rajtam. Mert ha valaki részegen tántorog vagy szemmel láthatóan kissé szétcsúszva, ekkor érthetőek a rosszalló pillantások. Mondjuk az előző példánál maradva, ha részegen tántorognék haza, jobban elfogadnám ezeket a tekinteteket, de így nem..ez pedig egy öngerjesztő folyamatot indít el. És igen nekem így volt jó, mert így akartam, meg úgy általában is úgy akarom a dolgokat. Persze az emberek mindig hajlamosak voltak furcsán viselkedni, amikor számukra valami érthetetlen dolog történik, amikor valaki kilóg a sorból, még ha nem is tudják megmondani miért lóg ki....de kilóg és kész.

Valóban jobb megvárni az éjszakát néha. Éjjel minden más, az éjszaka örök barát. Elfedi amit nem akarok láttatni, és csak azok láthatják akik értik, akik közénk tartoznak.