Nyakunkon a csodás Halloween. Meg kell mondanom, én az ötletet kedvelem, mindig is érdekeltek a szellemek vámpírok spirituális dolgok, és ehhez kapcsolódó babonák hiedelmek. Néha még ilyen témájú buliban is voltam az utóbbi években mióta megjelentek. Szeretem ezeket a dolgokat. Ellenben egy idő után itt is megfigyelhető volt a szokásos züllés, és abszolút konzerv dolgok és giccsparádék megjelenése. Jönnek a vámpírok, zombik, szellemek meg egyéb mindenféle lények, minden bozótban Halloween party van - általában olyan amilyen, hiszen ha ezt kiírjuk ezeken a napokon esetleg a koktéloknak spéci nevet adunk erre a napra jóval nagyobbat lehet kaszálni - a tévéből és a szemfényvesztés házaiból ömlik eme alapvetően érdekes és hangulatos kulturális esemény – mondjuk így – globális pénzszivattyúhoz, és földrajzi mezőgazdasági adottságokhoz igazított változata. Halloween ősi kelta hagyományaiban szó sincs még tökről, ott répába tett szén világította meg a bolyongó lélek útját, Amerikában ezen nem akadtak fent, ott tökkel tudnak Mississipit rekeszteni, szóval jó lesz az a répa helyett.
Ki sem mertem tenni a lábam az elmúlt 2-3 napban a belváros felé, éppen elég az a dózis, amit véletlenül a tévéből, netről kapok ezzel kapcsolatban. Nem azt mondom, hogy nem jó néha elmenni ilyen buliba, csak azt az ember kinézi magának ÖNKÉNT alámerülve, könyékig túrva a kritikán aluli kultúrmasszába hátha ki tud pecázni valami épkézláb eseményt. Ha nem szükséges, akkor nem szeretek érintkezni a pofámba ömlő mindenséggel. Ennek ellenére szeretem ezt a napot, sok érdekes dolgot is lehet látni hallani olvasni ilyenkor.
Természetesen én is megadtam a módját az „ünneplésnek”, Rémálom első 3 része zsinórban illetve, egy hasonlóan klasszikus magasságokba emelkedett darabbal, az 1931ben készült Drakulával, kis hazánk idehaza nem túl megbecsült de gyakorlatilag az egész világon ikonként tisztelt alakjával, Lugosi Bélával. Nem mellékesen róla eleve szerettem volna írni egy bejegyzést lévén október 20-án volt 54 éve, hogy meghalt. Ő..hmm na jó nem csak ő, hanem Boris Karloffal ketten karöltve teremtették meg a filmvásznon a borzongatást, és, még ha ma kissé idejétmúltnak is tűnnek az alkotásaik, Béla alakítása mindmáig meghatározza a filmvásznon a vámpírokról kialakult képet, illetve „vámpírjátszás” mikéntjét. Természetesen kettőjük által megteremtett karaktereket is összehozta még pályájuk közben a filmipar, crossover filmekben. Hiába na, ha egyszer valami beindul és akkor hol vagyunk még a 21. század mindent elárasztó rettenetes gagyijaitól. Egy pillanatig megállva a filmművészetnél.
Idestova talán 1 éve, hogy volt egy kisebb vitám, valakivel, aki állítása szerint szerette, értékelte a régi filmeket, és tudott is a korszakok jelentősebb filmjeiről készítésének módjairól stb stb, magyarán hobbiszinten beleásta magát a mozgókép nagyjából egy évszázadába. Nos ő gagyinak minősítette ezeket a kezdeti horrorokat. Kérdéses, hogyha valaki más filmeket tud az adott kor szemüvegén szemlélni, amibe természetesen beletartozik a kezdetleges technika is, akkor ezeket miért nem. Vegyük észre, hogy a kezdeti filmekben, főleg amik fekete fehérek, igencsak meghatározta a képet a világosítás és a kamerák technikai szintje, ez hozza magával a kontraszt problémáját, nem véletlenül volt nagyon gyakran a nem vámpír megformáló színész is fehérre mázolva, valamint nagyon sokan abban az időben színpadról jöttek; Béla maga is nagyjából 500 alkalommal állt a deszkákon a színpadi változattal a film előtt. Ma ez nem mondható el az amerikai filmeknél, bizonyos modorosság nyilvánvalóan ezért jelenik meg, a megformált karakterekben náluk. Ettől függetlenül, ő volt az első aki igazán meghatározta a későbbi évek vámpírábrázolását, az eleganciájával , arisztokratikus stílusával , és nem utolsó sorban akcentusával. A nevezett film idején már beszélt angolul, de amikor kivándorolt Amerikába, még egy szót sem tudott, és a színpadi szerepeit fonetikusan tanulta. Nyilvánvalóan ez (is) eredményezte jellegzetes akcentusát, amit később nem igazán vetkőzött le. Persze az elmúlt 80 évben nagyon sokan játszottak vámpírt , van ki több, van ki kevesebb hitelességgel. Végül pedig, az első, és az igazi, ismérve lehet az is, hogy nem csak a filmművészetre lesz hatással.
Pokoljárók! Halloween örök. Csak tudjuk lemosni róla a rárakódott vastag mainstream cukormázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése