Megszöktem röpke fél napra a városból, hogy egészen a Velencei-tóig fussak. Egy kis év végi kerti munka, nagy feltöltődés. Furcsa ilyenkor a kihalt partot, az üres hullámzó tavat látni. Ebbe az idillbe barmolt bele a MÁV. Nem is most kezdték, hanem 3-4 évvel ezelőtt, amikor bevezették Martonvásárig a zónázó, új fajta, piros Siemens vonatokat. Ekkortól ugyanis itt nálunk, a 11. kerület szélén, Budafok-Alberfalva megállónál nem állnak meg a Székesfehérvárig döcögő vonatok, csak a félútig, Martonvásárig közlekedők. Magyarán át kell szállni. Eleve hihetetlen, hogy vonaton 50 kilométert nem lehet átszállás nélkül megtenni, így az út 60–70 perc közé esik, úgy hogy az a vonat, amire át kell szállni öt perccel a zónázó után jön. Különösen érthetetlen, hogy ennek így mi értelme van, de ezt pár éve kitalálta valami okos ember, azóta szív a nép. Visszafelé hasonlóképpen kalandos az út, sőt gyakran rosszabb. Nyáron a Székesfehérvárról érkező vonat (Martonvásárig ahol visszafelé is átszállok, kb. 30-35 kilométer Fehérvártól) képes 35-40 percet késni, Európa állítólagos közepén. Természetesen csatlakozás elmegy, lehet várni a következőt ami óránként van. Dániában, Japánban az órát igazítják a vasúti menetrendhez. Persze erre mondhatjuk, hogy de hát ott… na meg aztán… és egyébként is. Nem, nincs egyébként is. Egy vonat, hogyan késhet annyit, mint az egész menetideje? Ez nem egyszeri eset, nyáron minden áldott hétvégén megtörténik velem. Gyanítom nagyjából az összes csatlakozó vonattal, nem csak azzal, amivel véletlenül mindig fel szándékozom jönni. Már előre rákészültem… De most valami más történt, lefelé semmi probléma nem volt, felfelé is pontosan érkezett Agárdra. A kedves ellenőr Úr éles szemmel kiszúrta, hogy már másodszor utazom fel a retúrjegyemmel. Nézzük a száraz tényeket időpontokkal. Nálunk, Alberfalván nincs pénztár. Igen, ezt is megszüntették. Jegyet a vonaton vettem (indulás 11:47, jegyvásárlás 11:56) majd átszálltam vele a 12:25-ös csatlakozásra. Két percen belül jött az ellenőr, ráírta a vonat számot, minden rendben. Érkezés 12:50-kor Agárdra. Odalent elintéztem minden dolgomat két óra alatt, sétáltam egyet, majd elindultam felfelé a 14:59-kor érkező vonattal. Itt találkoztam éles szemű ellenőrünkkel, kinek tisztán látásánál, csak a haja volt feketébb és a szemöldöke dúsabb, és csak az értelmi képessége volt alacsonyabb.
Megállapította, hogy ezzel a jeggyel másodszorra utazom fel Pestre!!!
Határozottan és tántoríthatatlanul kijelentette a jegyem alapos (egy papírfecni átvizsgálása kellőképpen alapos, ha egy percig mereven nézi az ember) átvizsgálása után. Semmi ilyesmi, hogy: „Elnézést, nem cserélte el véletlenül? Nem lehet, hogy rossz jegyet adott kezelésre?”NEM! Ön (igen én a galád) másodszorra próbál felutazni Pestre ezzel a jeggyel. Közben nyilván teleportáltam. Elmagyarázta, nagyon előzékenyen, de hanghordozásában kissé éreztetvén, hogy ő most lebegteti a jegygyártó készülékét (fene tudja mi az, biztos van neve.) a fejem felett, és csak azért magyarázza el a problémát, hogy megértsem miért fog kegyetlenül megbüntetni.
-Ön másodjára próbál meg felutazni Pestre ezzel a jeggyel! Ez érvénytelen.
-Elnézést nem értem.
-Ezzel a jeggyel ön már egyszer utazott pest felé!
-Én nem. Hozzávetőlegesen három órája és tiz perce vettem a jegyet, nagyjából Érd mellett haladtunk akkor Fehérvár felé. Ott van rajta az időpont, és hogy honnan hova szól! Pestről Fehérvár felé.
-Igen ott van, én is látom, de értse meg, hogy Ön ugyanezzel a vonattal már utazott ma! Itt a száma a jegyen nyilván az előző kalauz írta rá.
-Igen! Valóban Ő írta rá, mikor lefelé utaztam.
-Az nem lehet!
-Nem lehet, hogy ami lemegy vonat az vissza is jön? Mondjuk 2 órával később, és most azon ülök?
-Nem! A lefelé és felfelé közeledő vonatok száma teljesen más.
-Nem lehet hogy a kedves kollegája véletlenül elírta?
-Nem! Ön akar másodszor is Pestre utazni ezzel a jeggyel.
(Itt tennék egy megjegyzést miért probléma a MÁV-nak ha így is lenne és retur jegyet kétszer ugyanabba az irányba használnék el a megadott felhasználható időn belül?)
Nem bírtam tovább, eddig kedves voltam, de itt majdnem utalást tettem a mérsékelt értelmi képességére.
-Ön tud utazni négy órát, három óra alatt? Az ön feltételezése szerint én három órával ezelőtt elindultam lefelé, felmentem, visszajöttem, és most megint megyek fel. Hozzávetőlegesen hetven perc az út. Ön szerint, hogy csináltam Uram?
-Nem tudom, de ez gyanús!
-Nem lehet, hogy valahol tévedtek? Fel szeretném hívni a figyelmét, hogy eddig csak arra volt precedens (igaz ez sokszor), hogy háromórányi távolságot négy óra alatt tett meg a vonat. De most ezek szerint sikerül fordítva, hiszen láthatja a pecsét időpontjából is!
-Ez nagyon furcsa történet, de véleményem szerint Ön másodszor utazik felfelé ezzel a jeggyel.
Kalauz itt elszáguldott, mert befutottunk egy állomásra, és legnagyobb örömömre vissza sem jött. Valószínűleg valami stabilabb érvet kellett volna felhozni, hogy legyőzze azt a fránya időbélyegzőt a jegyen. Nem sikerült.
Az út további fele az átszállással zökkenőmentes volt, nem késett, elértem, és egy kedves hölgy kalauz volt a másik vonaton, nem csinált problémát belőle, hogy két egyforma vonatszám szerepel a jegyemen. Egy barátom találó megjegyzése szerint: „Nem volt cigány, az sokat segít!” Nos igen.
Egy másik történet is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, ami nem túl régen a belvárosban esett meg velem a buszon. Egy még nem ellenőrzött állítás volt az egész ügy megoldásának középpontjában, de a kedves ellenőr viselkedéséből ítélve lehet benne valami, csak vagy belátta önnön kissé rugalmatlan munkamódszerét.
Jeggyel szándékoztam utazni a belvárosból hazafelé. Nem tudom megfigyelte-e már valaki, hogy akármennyire is tele van a busz, egy fél megállónyi ember még felfér azért mindig valahogy. Más kérdés, hogy milyen áron. Mintha a Rákóczi úton nem lenne elég sűrű a buszok követési távolsága.
Nos tehát felszálltam, irdatlan embertömeg a nyomomban, és mint kiderült utolsónak egy ellenőr is. Na persze csak sunyiban két megálló között már félúton előguberálva az azonosító dolgait. Itt most azt hagyjuk, hogy majdnem az összesről messziről bűzlik, hogy ellenőr és mindjárt sunnyogva előveszik a karszalagot. Jön a sziklaszilárd, a rendíthetetlen, az utazás rendjét minden körülmények között betartató (hagyjuk a csöveseket és komplett (nagy) családokat, akikhez valahogy nem mernek odamenni.). A buszok többségének van valamiféle műszaki hibája, ennek az volt, hogy nem működött az a lyukasztó, ami a csuklónál volt, ez a tömeget figyelembe véve nem érintett többet kb 3-4 embernél, csak ahogy végigfutottam a kezekben tartott jegyeken, akik érvényesíteni szándékozták eme fecniket. Ekkor Ő, bírságolni szándékozott, ez általában nem zavarna, én egy szemlélődő ember vagyok, figyeltem volna a megoldást. Csak ez esetben ez a valljuk be mocskos igazságtalanság és hatalmi mániában tobzódás engem is érintett (volna). Máskor is történt már hasonló eset, de valahogy akkor rugalmas volt a „törvény” és eltéptek egy jegyet, ment tovább az élet. De most rendíthetetlenül bírságolni akart, mert nem érvényesítették a jegyeiket az utazás megkezdésekor! Anyád! Szó szót követett mikor is szembe jutott egy régi blogbejegyzés valahonnan, ahol egy magát volt ellenőrnek kiadó ember (ugye ez ellenőrizhetetlen) azt írta, hogy a kollegák kb 90%-ban szabálytalanul bírságolnak, mert már a felszálláskor látszódnia kell rajtuk, hogy ellenőrök. (Hangsúlyozom, hogy hivatalos azonosítóval… nem pofáról, hogy „ez csak ellenőr lehet”) Természetesen erre vonatkozó információ a BKV honlapján nincs, illetve én nem találtam még. Nem fűzök sok esélyt hozzá, hogy a társaságtól meg lehet ezt az igen érdekes információt tudni valahogy. Teszem azt, válaszolnak egy levélre. Egye fene megkérdeztem… ”ne oktasson ki hogy végezzem a munkám„ de uram nincs egy ilyen passzus?”, „nincsésnemtudomhonnanveszi” (kb 1 másodperc alatt eldarálva). Közben begördültünk a következő megállóba és a Hős meglépett. Nem tudom, van-e ilyen a munkaköri leírásukban, vagy belátta mekkora paraszt volt (ezt tudom legkevésbé elképzelni), vagy csupán a népharagtól fél és egy kiadós veréstől, de ennyiben is maradt az ügy. Aznap nem kellett hazafelé jegyet lyukasztanom. Pedig bennem meg volt a jó szándék….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése