Szembefordított tükrök

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Vannak gondolatok, amiket elolvas, meghall az ember, érzi hogy közvetít valami fontos üzenetet, de megérteni csak napokkal, hetekkel, néha évekkel később sikerül.

Ez önmagában egyáltalán nem baj, lehet hogy (sőt, biztos), hogy nagyon sok ilyen elrejtett útmutatásnak a megértéséhez nem csak kellően mély tudás és tapasztalat kell, hanem egy olyan környezet, hatás, ember is, ami kiváltja a megvilágosodást.

Bármiféle tudás, ismeret, mások tapasztalatának magunkba szívása, ami esetlegesen elindít minket egy folyamatban, az végső soron utazás...

Utazás önmagunk megismerése felé. Önmagunk, mint embernek, önmagunk külső és belső határainak felfedezése. Akkor is ha ez nem túl triviális, pedig minden ismeret csak feljebb visz ezen a létrán, aminek van egy érdekes tulajdonsága. Nem látjuk a végét. Nem tudjuk hová tartunk. Mindenki máshova, vagy legalábbis más úton, innentől kezdve elsőnek önmagunk saját célunk megfejtése kell hogy legyen az elsődleges.

"Találd meg magadnak
Hogy mi a neked való
Melyik út lehet a tiéd
Az egyik kanyarog
Az egyenes a nehéz
Legyen erőd szerencséd!"

Arra, hogy bármilyen sok hasonlóság ellenére az útnak másnak kell lenni, akkor jöttem rá, mikor visszaütött egy szokásom a napokban. Szinte bármit csinálok, ami nem igényli mindkét kezemet - márpedig a beszélgetés és gondolkodás tipikusan ilyen - néha határozottan konkrét elképzeléssel egy kitüntetett tárgyat, de néha csak reflexszerűen valamit a kezembe veszek. Lehet ez utóbbira oda kellene figyelnem a jövőben, mert ilyenkor ugye az ember nem gondolja teljesen át, hogy esetleg nem kéne...

A pohár esetében, azaz amikor valami konkrétan megfogható cél felé igyekszünk ott tudható, hogy a pohár nem kétszerte nagyobb-e a szükségesnél. Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy a létra nem kétszerte hosszabb a szükségesnél és egyszer elérjük amit el kell.

Nos azt hiszem írásokból elég gyakran lemérhető, hogy az adott ember mikor kezdte elveszíteni a realitásérzékét, ezért lehet most kellene abbahagyni.

"Csak a bolond az, aki már nem fél semmitől.."

Megfigyelted, hogy majdnem végig szemben ültünk?