Nem is tudom hol kezdhetném ennek az utóbbi bő egy hét a történésének mesélését. Volt öröm és iszonytató keserűség, csalódás, félelem bizonyos dolgok kimondásától. Ezekből bizonyos dolgokra utaltam már az előző bejegyzésben is, most viszont, hogy lezárult a hét és úgy néz ki újra helyére került minden, azt hiszem finomítani kell kissé az akkori indulatos dolgokon. Hiszem, hogy minden mocsok és félelem ellenére amik ezen időhöz társultak mindkét érintettel csak még inkább megszilárdult az amúgy sem éppen felületes barátságunk, kötődésünk. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem mindkettő megtörhet és ha nem is visszafordíthatatlan a következmény, semmiképpen sem lehet olyan mint előtte. Jelen állás szerint viszont erősebbnek érzem mindkettőt. Erősebbnek mert mind akartuk, hogy ne legyen végleges a törés bármekkorát is hibáztunk illetve más - itt nem szükséges ezt részletezni, hogy milyen - már kissé sejtett dolgok kerültek felszínre meg tudtuk őszintén beszélni.
Lóri neked azt tudnám, mondani, hogy igen szükség volt rád bizonyos dolgok megoldásához, az, hogy utána egy irdatlan böszmeséggel az életkedvemet is levetted...hát tartott 1 napig a harag mert hallottam-olvastam hírét, hogy más miatt milyen állapotba kerültél és ki lett volna akire igazán szükséged volt akkor....aki persze nem volt ott. Itt inogtam meg elég erősen, és adtam kezdtem feladni részben a saját hülye önbecsülésnek nevezett baromságomat, egy darabot a rosszabbik énemből mert láttam, hogy te is szenvedsz bármit is tettél. Persze a teljes kiteljesedéshez kellett még más is...
...tehát G-nek Fehérvárra meg azt, hogy köszönöm a hátam mögötti "kavarásodat". Ha az nincs valószínűleg sokkal jobban megsérül ez a dolog. Nem tudom pontosan mi vett rá, hogy egy számodra ismeretlen emberre ráírj és ott tartsd valahol, amíg engem elrugdosol - kissé módosult állapotomban hozzá - de tényleg önzetlen dolog volt tőled. Hálás leszek érte és Lóri is az.
Miki neked meg csak annyit, hogy a te eseted volt a legfélelmetesebb "utazás". Mert annak a megbeszélésébe nem egy külső erő rántott bele - már amennyire az önmagunk őszintére ivása nem az:) - hanem igen is ki kellett mondanom, ha nehezen is és félve a következményektől dolgokat. Nagy könnyebbség volt, hogy azért volt némi fogalmad róla már mint kiderült.
Mozgalmas hét volt bizonyos tekintetben meglátni mások rejtett arcait, szembenézni önmagunkkal és a végén, amikor már azt hittem bedől minden két olyan emberrel aki a 4-5 legközelebbi barátom közé tartozik valamilyen érdekes csoda - hiszen véletlenek nincsenek - folytán reményem szerint kapcsolatainkat megszilárdítva kijönni belőle Furcsán működik ez a világ.
Ennek örömére két dal. Az első egy jazz-rock nóta. Csak, hogy ne mindig rock-metál legyen és új dolgokat mutassak magamból. Köszönöm nektek, mert kell a barátság:)
A második dal, nagy kedvenc....ígérem nincs több kísérletezés. Ugye értitek mire gondoltam;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Én értem, és nem bánom, ha nem májzsugor okán távozol majdan ebből a világból... ;P
Mivel már kb. 12x olvasom át... csak annyit, hogy a világ nem működik furcsán... viszont az emberek igen... a fajok pedig még furcsábban... és bizton állíthatom, h Te, G, Lin, és Én ... 4ünk közül egyik sem ember, legalábbis nem emberi értelemben, mind a 4en más fajokhoz tartozunk, de a legérdekesebb az egészben az, hogy ez a 4 különböző faj, mégis tud találni 1 közös pontot és letudnak ülni beszélgetni... jah és az összekötő pontról se feledkezzünk meg ami TE vagy... Kösz mindenért :)
Megjegyzés küldése