You cannot petition the Lord with prayer

Újra itt ez a nap, amikor Jim itt hagyott mindent. Ray, a sírnál állva nem hitte, hogy meghalt. Szerinte Jim nem fért volna el egy akkora sírban. Május 20 óta sajnos Ray tudja már az igazságot.

Twiggy Ramirez

"He who fights with monsters should look to it that he himself does not become a monster. And when you gaze long into an abyss the abyss also gazes into you."

Jelen pillanatban ennyi jutott eszembe, aki érti a cím és bejegyzés kapcsolatát az érti, aki nem az meg így járt.

Gondolj a láncra, mely feszül és szétszakad

A kis agyonstrapált füzetben gyűltek a nem túl koherens bejegyzések az elmúlt fél évben, de rengeteg energia lett volna összefüggő formába önteni és ezért nem is tettem ki ide semmit. Tavaly szeptember óta újfent megjártam a poklot párszor (csak most nem hoztam magammal), volt pár nem túl fényes pillanatom, csalódások, pozitív dologként pedig elengedtem olyan dolgokat amik nélkül könnyebb lesz.
Év elején rögtön megkaptam valakitől, hogy igazából nem pont az, akinek mondja magát. Ez egy pár éves dolog volt már. Három, ha jól számolom. Fura, hogy egy barátságban mennyi mindent megbeszélnek az emberek, és akkor pusztán fizikailag bújik el valaki más mögé. Persze az is igaz, hogy egy átlagos ember fele annyi szarságtól is képes lett volna kiugrani az ablakon, de ez nem hiszem, hogy ok lenne azért erre.
Persze mi másra ne lett volna ez jó, mint egy kíméletlenül éles tükörnek, hogy lássam saját egykori hülyeségem, amire majdnem ráment némi családi kapcsolatom is. De ez már megoldódott egy szerencsés találkozásnak köszönhetően. Egyébként meg szerencse, hogy a srác akibe botlottam tiszta apja, különben félő, hogy kínos lett volna a találkozás, hogy nem ismerem fel.Hét év rengeteg idő, sokat tudnak változni az emberek ha kb 12 éves kora után csak 19 évesen látod…

Ez is kezd lassan rendbe jönni…”cserébe” viszont kidobtam egy 6 éves dogot. Szerva itt-csere ott. A hal meg úszkáljon.
Most viszont jön a legfájdalmasabb, amire az előző bejegyzés negatív része utalt.
Április 11-én elment a kutyám, 1 hónapja múlt 16,5 éves nagyon nagy kor egy kis tökmagnál, de hát ugye jól volt tartva és szeretve is volt. Ennek ellenére elég nehéz volt elfogadni pár napig. Eljönni úgy otthonról, hogy nem alszik a kanapén, hazamenni úgy, hogy nem vár vakkantgatva. Éjjel úgy kivenni valamit a hűtőből, hogy nem oson rögtön, hogy abból neki is kell ám adni. Hétvégén nem arra ébredni, hogy belöki az ajtót és kattog körbe-körbe a szobában a körmeivel a parkettán.

 

A legmélyebb ponton pedig erőt vettem magamon (nem véletlen a bejegyzés címe), hogy írjak az egyetlen embernek, akivel akkor, nem csak hogy hajlandó lettem volna beszélni, hanem kimondottan szerettem volna is. De hát ugye 1 évig semmilyen kapcsolatunk nem volt.
Ebből szerencsésen kikerekedett egy hosszú beszélgetés és a hétfői pár sor is közvetlenül utána akarta jelezni, hogy talán sikerül egy gödröt betemetni és elkezdeni újraépíteni, ami a helyén volt...talán, lassan.
Erről is írtam annak idején, de nem tettem ki, most már nincs is értelme, leginkább, mert csak a két szereplőre tartozik, másfelől pedig most sokkal derűsebb már a kép, nincs értelme régi vélt vagy valós sérelmekről itt beszélni. Túl konkrét dolgot úgysem írnék le itt, ugye hát a Tónál sem a legszerencsésebb kiabálni:)  Erre pont elég volt a hétfői este. A tavalyi évnél csak jobb jöhet, ebből a szempontból.

Körforgás

Szokták mondani valaminek meg kell halnia egy új dolog születéséhez. Ebben nem vagyok teljesen biztos, abban viszont igen, hogy egy halál esély egy új dolog születéséhez. Most itt tartunk, a többit meg majd az idő eldönti.
Részletesebben később.
Talán.

People are strange when you're a stranger

Avagy: "Ha tényleg félsz a kíváncsi szemektől, várd meg velem az éjszakát."

Nos a minap furcsa élményem volt. Párszor tapasztaltam már, hogy a magamfajta embereknek (világlátás, egyéb ezoterikus gondolatvilág stb, stb.) van egy érdekes kisugárzása, bár ezt a szót nem szeretem túlzottan. Ez inkább egy burkot jelent, amit nagyon sok minden felerősíthet. Gyakorlatilag bármi. Szóval nincs értelme túlzottan részleteznem, aki ismer persze az nagyjából tudhatja, hogy mik azok, amikkel sanszosabb ezt elérni. Ebből a burokból aztán szemlélem a világot, a véleményemet megtartom magamnak, vagy néha leírom..néha meg szóban is elmondom 1-1 embernek egy alkohol áztatta éjjelen. Aztán néha megesik, hogy nem is tudom, hogyan mondjam, mintha túl kemény lenne...beleütközök az emberekbe, emiatt valahogy feltűnik nekik, nem olyan egyszerű úgy eljutni egyik helyről a másikra, hogy ne követnének furcsálló tekintetek.

Pár napja jöttem haza, és a vonatra várva tapasztaltam ezt, nekem azért volt némi sejtésem, - na ná majd ne lennék tisztában magammal - , hogy mi okozza ezt, viszont kétlem, hogy egzakt módon látszódott volna rajtam. Mert ha valaki részegen tántorog vagy szemmel láthatóan kissé szétcsúszva, ekkor érthetőek a rosszalló pillantások. Mondjuk az előző példánál maradva, ha részegen tántorognék haza, jobban elfogadnám ezeket a tekinteteket, de így nem..ez pedig egy öngerjesztő folyamatot indít el. És igen nekem így volt jó, mert így akartam, meg úgy általában is úgy akarom a dolgokat. Persze az emberek mindig hajlamosak voltak furcsán viselkedni, amikor számukra valami érthetetlen dolog történik, amikor valaki kilóg a sorból, még ha nem is tudják megmondani miért lóg ki....de kilóg és kész.

Valóban jobb megvárni az éjszakát néha. Éjjel minden más, az éjszaka örök barát. Elfedi amit nem akarok láttatni, és csak azok láthatják akik értik, akik közénk tartoznak.

Elmúlt egy év, és a nagy jövés-menésben pár dolog elveszett.

Nos tehát a Körúton villamosoztam, mikor is egy régi elég közeli ismerőst pillantottam meg. Mondhatni a testvéremnek tartottam egykoron, és ő is engem. Nem tudom ő észrevett-e. Azt mindenesetre igen, hogy nekem elég sok emlék eszembe jutott. Megannyi ökörködés a csepeli csodás betonbunker egyik szűk próbatermében, kocsmák hangulatképei. Életemben kétszer rúgtak ki kocsmából, mindkétszer miatta. Persze utólag ezen csak röhögünk, meg túl sok alapja sem volt annak amiért kicsaptak minket. A késdobálóban zavartuk a törzsvendégeket állítólag. Értem én hogy mindig is vámpír Lord voltál, de azért nem szép dolog túlzottan erősen beleharapni 4-5 kör vodka után a csaj nyakába, hogy sikítson ahogy öcsi tette, de hát azért na. A reménybeli következő körnél megkértek, hogy inkább fizessünk most már.
A másik esetnek még ennyi alapja sem volt. Pusztán az ajándékba kapott bort leverte magam mellől, a csapos meg kiakadt, hogy biztos azt ittuk suttyomban bent. Utólag persze ez is vicces, inkább mint kínos, kiváltképp ha ez a törzshelyünkön történik.

Ott ahol, annyiszor hallgattam a legbelsőbb problémáit, vágyait.  Vagy amikor kidőlve aludt az asztalon aztán egyszer csak felpattant és katonás léptekkel indult ki a levegőre...megkönnyebbülni a magába pakolt tehertől. Én pedig abbahagytam az aktuális snapszer partit egy Jürgen nevű sráccal, aki odatelepült az asztalunkhoz indokolatlan mennyiségű borral meg egy pakli kártyával.

Bocs de az öcsinek nincs hajgumija, mindjárt visszajövök.

Hogy aztán felhívd Szaszát éjjel3kor, hogy most azonnal zenekart kellene alapítani. Az egyetlen logikus reakció volt, hogy lecsapta  a telefont.

A szalagavartó sem volt éppen zökkenőmentes. Semmi perc alatt szétbomlasztottuk az osztályt. Vagyis inkább az értelmesebb felét leválasztottuk a sznobokról. Itt a sarkon a hangulatos kiskocsma...komolyan ezen a sznob helyen akartok bulizni?

A születésnapod kimondottan vicces volt...a bemelegítő helyen fogyott el 3 üveg tündér a kocsma egy eldugott helyén, hogy utána átvonuljunk a Blaha túloldalára miközben fennhangon figyelmeztetted a téged ünneplő embereket, nehogy megegyék a ....-odat. Igen Igen azt mintázta a csodálatos torta amit kaptál. Komolyan mondom semmi közöm nem volt hozzá, én hasznosabb ajándékot adtam. Ugye hát az egyik tündér.

Tudom én, hogy a dobos egy külön kaszt már-már állatfaj.

Aztán 2007 szeptember 13án beszéltünk délután, hogy kellene inni egy sört. De nem jöttél el este és utána sem lehetett elérni soha többet.

Te is Omen fan voltál, mint én. Ezt sokszor hallgattuk.

Most pedig úgy gondolom, hogy valaki másnak kellene írnom egy levelet, félretéve a néha talán túlontúl ostoba makacskodásomat. Tényleg lenne miről beszélni, így nagyon sok idő után.

Volt egyszer egy öcsém

A városban járkálva láttam valakit, akivel majdnem 5 éve találkoznom kellett volna, de nem jött el. Ez a dal jutott eszembe. Többet majd talán egyik nap.