2010. május 29., szombat

Annyi minden történt, annyi minden változott...

2 év nyolc hónap rettenetesen hosszú idő, bevallom én ezt a blogot elfelejtettem, eleinte nem is láttam értelmét, hogy új dolgokat írjak ide, később pedig ki is ment a fejemből voltak jobb dolgaim is ennél. Jellemző a helyzetre, hogy novemberben egy kollégám hívott át, az irodába, hogy milyen érdekes dolgot talált a neten...ezt az oldalt...elég furcsán néztem rá.

Túl sok dolog történt ahhoz, hogy mindenről beszámoljak, itt, meg aztán egyrészt kit érdekel, másrészt ki olvassa el ugyebár, harmadrészt pedig úgyis kifelejtenék dolgokat. Az első dolog ami említésre érdemes az utolsó ittjártam óta, az a Ken Hensley koncert volt - na igen Ő is a példaképeim szűk csoportjába tartozik, és még köztünk is van, de erről talán később. Koncert után buli volt a backstage-ben, bár gyorsan hozzá kell tennem, hogy ez inkább kis csaptunk szemrevaló hölgytagjának volt köszönhető, hogy így alakult az este/éjjel. Még Ken myspace oldalára is kikerült egy kép rólunk, amit most nem szúrnék be ide mert nem a legjobban sikerült, de azért igazán kiváló koncert volt.

Itt díszeleg a polcomon a dupla dvd-s Piramis koncert is, személyesen Sanyikától kaptam ajándékba dedikálva meg minden, egy kis segítségnyújtásért, illetve azt követő éjjelig tartó beszélgetés után. Eléggé meglepődött, amikor kiderült, - mondtam neki hogy a kis könyvben állítólag felelhető vagyok de még nem néztem meg magam, - és hát az is egy rettenetes kép a változatosság kedvéért csupán - és nem ismert volna fel. Sajnos azóta kiderült, hogy esélytelen, hogy valaha még egyszer lássuk őket abban a formában színpadon...

A legfrissebb hír, zenei téren pedig, hogy más bandát sem láthatok/láthatunk többet, Cozzy, Garry Thain, Rhandy Roads, és még sorolhatnám őket, "megtalálták" a tökéletes énekest az égi bandába, elment Dio. 3 éve életem koncertje volt a Petőfi csarnokos Heaven and hell, még bejegyzést is szenteltem nekik természetesen, nincs több ördögvilla és nincs több hangorkán.


Magamról is kellene írnom? Nem tudok mit, azért van egy kis kapcsolódás az itteni firkálmányaim és a valós életem között, most is ahogy írok, azon gondolkodom, hogy mi fog történni, ez a bő 2,5 év nem csak itt a blogomban volt üres, hanem egy emberi kapcsolatban is, ami, most jó hosszú ideig tartó gondolkodás és több százszor feltett"Ugyan mi értelme van" kérdés, után talán újra életre kel valamiféle formában, az még a jövő hét közepének titka.

Igazság szerint belegondolva ebbe a bejegyzésbe túl sok értelme nem volt, nem feszegettem semmiféle érdekes témát, egyszerűen csak egy helyzetjelentés féleség volt, majd megpróbálok kicsit sűrűbben jelentkezni, lehet ez a kis visszatérő bejegyzés ad egy kis lendületet majd, hogy ide is megírjam a gondolataimat.

2007. szeptember 25., kedd

Elfogyott a szerencséd, és nincs már több ellenség...


Viszlát

Az üresség ébreszt, csak a holdfény néz be rád
Az emléke kínoz, hát virrasztasz tovább
És megmaradt az illata, és látod még az arcát
De ott cseng még a hangja is: Keress mást!

Ígéret volt csak minden szép szava
Semmivé lett, elszállt egy perc alatt

Még húsba tép
Az emlékét csak egy kép őrzi tovább
A foglya vagy rég
Hát szabadulj, mondd ki végre
Viszlát!

Nem maradt senki, aki otthon téged vár
ő végleg elment, csak a kulcsokat hagyta rád
Ne hívd fel és ne keresd, amit soha nem találsz
Az, hogy rálelsz majd egy másikban, hazugság!

Ígéret volt csak minden szép szava
Semmivé lett, elszállt egy perc alatt

Még húsba tép
Az emlékét csak egy kép őrzi tovább
A foglya vagy rég
Hát szabadulj, mondd ki végre
Viszlát!


"Tell me where the hell I'm going let my bones fall in the dust"

2007. szeptember 22., szombat

Leköröz a fájdalom, de élsz...Kegyelemdöfés....

Nos igen, ez van megint, túl sok újdonság nincs benne, nem is tudom miért írom ide. Talán, hogy könnyebb legyen, úgysem olvassa el senki. Vagy legalábbis igen kevesen. Az ember néha hajlamos, igen magasról, igen mélybe zuhanni. Ebben nincs semmi különös, akivel ez nem történik meg sohasem, az nem is ember. A baj akkor van, amikor nincs semmi ami megtartana, lassítaná a zuhanást, vagy legalább...legalább utána kapna egy kéz, még ha nem is éri el már. Majd következik a szenvedés a feneketlen sötétségben egyedül, összetörve, könyörögve valamiért. Nem, nem azért ami előtte volt és jó volt, szép volt, hanem az utolsó döfésért, hiszen te nem tudod és nem is akarod megtenni, de akkor is, érjen véget örökre. Mert megfizetünk mindenért ami tettünk, sokkal...sokkal fájdalmasabban, hiszen mindig megbocsát az ég...
de milyen áron? Mit kell elviselni a feloldozásért? Hányszor kell zokogva könyörögni a kegyelemdöfésért? Persze soha nem kapja meg az ember, hiszen feladata van..na persze. Csak majd sokára, mikor a fájdalom és felelem könnyei mögött rejtőzik minden szép emlékünk,és nem adnak megnyugvást, békességet, hogy elfogadjuk, hogy eljött..De mikor a megváltást jelentené soha..Csak amikor mindenkit kézen fognak, és "távolodnak a hajnaltól, ünnepélyes táncban. El a sötétség felé. Miközben eső csurog az arcukon. Tisztára mossa könnyeik sójától.”
Most fázom, félek, szenvedek és rettegek...és nem látom, mi lenne a megoldás.


Amerikai éjszaka

Üdvözöllek a sötét
amerikai éjszakában.

Nem kell sokáig várnod,
kijut neked is a félelemből,
szorongásból, fájdalomból bőven.

Ma egyedül vagy, kiáltásod
úgysem hallja senki sem.


Ezzel be is fejezem mára...

"Kegyelemdöfés, pengéd, gyorsan mártsd belém
Kegyelemdöfés, hidd el megbocsát az ég"

2007. szeptember 12., szerda

Then a little white shape look down at me...

Újra itt!

Sok idő telt el megint, viszont semmi kedvem nem volt írni. Pedig talán lett volna mit. Azóta újra jártam fent is meg nagyon mélyen is..van ez így. De most elvileg minden rendben van. Most, hogy vége a nyárnak el kell mondanom, hogy idén többet voltam a ZP-ben mint az eddigi években összesen. Koncert, koncert hátán, legutóbb éppen Hobo, lehet vasárnap is megyek a Gödörbe elvileg tematikus koncert lesz Faludyra emlékezve. Aztán volt Deák Bill is... na itt kisebb problémák voltak, konkrétan nagyon megzuhantam, sok rossz dolog volt akkoriban, valamint mindezekre rájött egy emlék..8 éve hiányzol Peti mindenkinek..Na de túl kell élni a dolgokat. Mert azért van minek örülni is, hiszen ha minden jól megy, akkor október 4én József Attila est,azaz sokadik nekifutásra eljutok színházba valakivel, akivel meglehetősen érdekesen alakult az eddigi kapcsolatunk, és újra ősz van... "Egymás húsába beletépünk s lehullunk az őszi avaron...." nem többé nem történhet meg. Most már minden rendben van és így is marad:) Na de közben azért történtek jó dolgok is. Barátokkal voltam pár napot Agárdon, igazán bánhatja aki nem volt ott (Larsy, Szasza!!!). Végig király idő volt, Szalonna, tűz sok-sok söröcske:P Valamint kivételesen nem tört össze/tűnt el semmi és még tisztaság is maradt utánunk, a felsőbb hatóság (mutter) legnagyobb örömére. Volt szerencsém megkóstolni Szasza mézsörét is..gyanítom azóta
már elfogyott, szóval így jártam:D Jó lenne olvasni is valamit, csak mostanában semmi kedvem hozzá, meg nem is tudom milyen könyvnek kellene nekifogni. Na majd talán valamit kitalálok... Egyenlőre most sok szar dolog közepette is boldog vagyok, mert rendeződött egy nagyon fontos emberi kapcsolat és ez számított most leginkább:)
"Van, aki elbukott, de újra talpra állt, a reményt s a hitet csak az ostobák tagadják." Köszönöm:)

Végül.. 99 évesen elment Szepes Mária...

VISSZANÉZŐ

Torlódik mögöttem a múlt,
minden, ami az időszakadékba hullt.
Semmit sem kívánok vissza. Elavult.

2007. július 27., péntek

There's a vision in the sands, rising from the ancient past

Nos visszatértem. Egy darabig nem is volt semmi kedvem írni, amikor lett volna, akkor éppen kikapcsolták a netemet egy hétre, előfordul ha az ember nem fizeti be a februári havi díjat. Az megint más kérdés, hogy nem volt mivel befizetni és sokadik kérés után sem küldtek új csekket, valamint ezek után még nekik állt feljebb, és se szó, se beszéd lekapcsoltak a hálóról...De hát miért kéne ezen meglepődni kicsiny hazánkban? Aztán itt van ez a nagy meleg, nem lehet kimenni, na persze esténként 1-1 sörre igen, de addig el kell jutni. Tehát az ember otthon ül egész nap. Lehet filmet nézni. Ez jó! Na persze jól megszűrve a dolgokat. De amíg az ember összeszedi és...khm na szóval beszerzi, addig lehet mondjuk olvasni. Az elmúlt 2,-2,5 hét termése: Lemmy önéletrajz, Rémkoppantók (ez tartott a legtovább lévén 1000 oldal...3 nap, hát igen ha viszi a hév az embert), aztán Drakula gróf és társai ez különböző "mágikus lények" folklórban lévő gyökereit helyezi megvilágításba (Tyson mióta beszélsz te ilyen...), aztán előkerült egy kis világháborús írás. A könyvek fogytak, a filmek gyűltek, úgyhogy ugorni kellett. Kezdetnek néhány Depp filmet szúrtam ki magamnak. Kilencedik kapu (nem rossz), Gilbert Grape (igen jó, még a kis nyálas kapriccsó is jó benne, tudod a Leonárdó DiKapriccsó), és végül Betépve és Fedőneve:Donnie Brasco, na ezek viszont kegyetlenül jó filmek, mindkeinek ajánlanám). Történt még valami. Fűrész. A második rész is. És sajnos a harmadik is. Ez utóbbira inkább ki sem térnék. Ellenben az első igen jó lett. Kis költségvetésű, gondolkodtató. Ki mennyit adna adott esetben magából, az életéért. Bevallom én csak a nyilvánvalóan hatásvadász tartalmát olvastam annak idején, amikor moziban játszották, és nem fogott meg mert trancsírozósnak gondoltam. De nagyon nem az. Szerintem igen jó film, sőt, az utóbbi idők legjobb kevés pénzből összehozott alkotása. Hatalmas siker, aztán sajnos ráfeszült hálívúd a siker miatt és jöttek a folytatások. Nemrég hallottam hogy készül a negyedik rész és már az ötödikre is szerződés van. Nos figyelembe véve a harmadik részt, amiben már tényleg csak az volt a lényeg hogy felforduljon az emberek gyomra...nem tudom. A második még nem volt rossz, az volt a hibája, hogy túl sok szereplő volt benne ezért nem lehetett túl részletes a személiségük bemutatása. Na persze nekem is vannak kilengéseim:) Bevallom őszintén megnéztem az új Potter is, arra azért nem vetemednék, hogy el is olvassam de a filmeket meg szoktam nézni. Így a kultúrblokk végén szeretném elmondani, hogy zseniális film a Sose halunk meg, csak szomorú..és hogy a Jézus Krisztus szupersztár is király, bár ez utóbbit még csak hallottam, de igyekszem a mozgókép változatát is megszerezni.
De most térjünk át egy másik kulturális tevékenységre. A könyvtárak látogatásra. Tegnap egy jó helyen a belvárosban, megláttam, hogy csapolnak Kilkenny-t, nosza átszellemült tekintettel törtem a sörcsap felé és a kedvesen mosolygó csapos hölgyre visszamosolyogva kértem egy korsócskával. Csak, hogy ellenőrizzem a minőséget. Azt mondta, hogy nincs Kilkenny, mert megromlik a melegben, igyak esetleg Guinness-t...Na jó elfogadtam. Csak érdekesnek találtam, hogy ez utóbbit annyival többen innák, hogy nem romlik meg? Pedig egy árban van a kettő. Furcsa dolgok történnek az emberrel a városban, határozottan. Éjjel a Blahán még punkokkal is találkoztam, de normálisak voltak. Jó, jó már messziről - számomra messziről, lévén a látótávolságom max 20 méter volt ekkor már - láttam, hogy jönnek felém tarhálni, de viszont nem olyan ősszutyok legalja punkok, határozottan jól öltözöttek voltak, már ha lehet ilyet mondnai egy punk esetében:) Na hát töredelmesen bevallották - szép dolog az őszinteség - hogy boros kólára kéne a pénz, mit tehettem volna odaadtam az aprómat, és én is bevallottam nekik hogy ennyi van mert a többit már elittam. Bár azt hiszem ez utóbbi tényt látták ők is:) A végén kissé pironkodva, lévén éppen egy giga pizzaszelettel itattam fel, a sok szeszt, megkérdezték, hogy - ugyan saját bevallása szerint is tök pofátlanság - de nem kunyerálhatnának ebből is egy kicsit? Hát mit tehettem volna a jó szívem, meg persze tudom én, hogy ők csak az én vonalaimra akartak vigyázni, letörtem azt a készt mibe már beleharaptam a többivel meg mehettek Isten hírével. Mondani sem kell örültek, mint majom a farkának. Nekem semmi bajom a punkokkal, főleg ha egy kicsit is az igényesebb fajtából kerülnek ki. Itt persze nem a punk feliratú pólóban feszítő kis balfékekről beszélek. De ebben a fura csoportban is vannak értelmesebbek, akik nem feltétlenül tartoznak eme blog második bejegyzésnek a hatálya alá teljesen. Na persze a balhésokkal, akik csak verekedni akarnak mert, "hőő köcsög rocker " azokkal van némi problémám. De hát ezt már volt amelyik megtanulta a saját bőrén, na persze nem túl sok de volt rá precedens, hogy úgy mondjam.
Végül háromra haza is értem és a különböző gondolatok kavalkádja közepette elaludtam. De erről talán máskor. Csak annyit még, hogy amikor az ember ivott egy keveset, akkor rengeteg érdekes gondolat és múltbeli emlék jelenik meg újra....van amelyik a "boldog" kategóriába kerül és van amelyik a"sajnos"-ba...

2007. július 7., szombat


Újra itt vagyok. Írhattam volna előbb is, de mivel szerdán hazánkban járt a Black Sabbath, a kis törpe óriás Dioval, és nagyjából a 2. sorból élvezhettem a koncertet, kicsit vártam, engedtem egy csöppet lerakódni az emlékeket hátha nem írok így túl nagy hülyeségeket az elfogultság miatt. Nos tehát itt voltak. Mint a koncert közben kiderült már két napja Pesten pihentek., lévén volt egy kis szünetük, az előző koncert elsején volt Athénban. Na de vissza a koncerthez. fél 5 felé gyülekeztünk ismerősökkel, masszív fanatikusokhoz híven, nehogy lemaradjunk a kapunyitásról. Nos ez csak fél 7 körül történt meg, addig pedig biztos ami biztos zuhogott az eső. Csak a móka kedvéért. Előzenekar a Wisdom volt, rájuk nem térnék ki túl részletesen lévén egy dalukat ismeretem összen, valamint ez a fajta zene nem az én világom. De hallgatható volt azért. Az ő bulijuk alatt még esett az eső,meg fújt a szél. Passzolt a hajlengetős metáljukhoz. Aztán gyors átszerelés, függöny fel előtárult a Sabbath díszlet. a Háttérben a dohányzó, kártyázó angyalokkal. Óóóó Menny és Pokol:) Vinnie dobszerkója hátul magasan fent, elég tekintélyes darab volt. A színpad két szélén pedig vaskerítés...Templomkert, temető? Illetve inkább mindkettő egyszerre. Gyors beállás, ami persze lehetett volna még gyorsabb. És kezdődött is a buli. Intro..majd dörrent a Mob rules.. Iommi riffelés közben besétál, Dio bekocog, és "Close the city and tell the people..." yeah a hangzás szeirntem a legelején még nem volt az igazi, pontosabban azt modanám hogy nem volt teljesen tökéletes csak majdnem, viszont hamar kijavították:) De ugye aki koncertre jár az tudhatja, hogy az első pár perc alatt ez előfordul, egy apró problémánk volt, amit utána meg is beszéltünk, hogy Iommi gitáját kicsit visszvehették volna, de ez sem volt zavaró, inkább csak egy kicsit szokatlan. Basszus, dob rendben, Dio meg...hát aki nem ismeri az azonnal hallgassa meg a mondjuk Heaven and Hell albumot, aki meg ismeri annak ugye nem kell semmit mondanom? Csak címszavakban: 65 év, kb 164 cm, 40 kiló vasággyal együtt, és a hangorkán ami köröt a nagykicsi emberből. Következő dal a
Children Of The Sea. Fantasztikus, nincsenek jelzők. Majd egy olyan dal amit nagyon reméltem, hogy elővesznek amikor kiderült hogy turnéznak: I. Jó bólogatós villázós kiabálós refrénnel "I - I - I, I am standing alone, but I can rock you". Majd Sign Of The Southern Cross, fantasztikus erre nem lehet mást mondani a zenekar is nagyon ott van, ekkora már rég tökéletes a hangzás:) Egyik kedvenc dalom a törpével készített lemezekről. Majd jött a Voodoo, én nem szerettem annyira, ha én állítom össze az anyagot akkor más lett volna helyette, de ezt az eretnek gondolatot a dal után el is vetettem. Dobszóló...ez volt talán az este leggyengébb pontja, amenyire meg tudom ítélni Vinnie hihetetlen jó dobos de az nem azt jelenti hogy jókat tud szólózni. Bár a vége jó volt amiből kifejlődött a Computer God gépies csattogású kezdése. Húzos kemény kiváló kezdése a brutálisabb Dehumanizer albumnak. És ezek után jött csak az igazi zenei orgazmus. Falling off the Edge of the World, lassú kezdés majd majd felpörög az egész, másik nagy kedvenc. Vissza is kellett venni e tempóból egy kicsit:) Tehát jöhet egy király súlyos doom, az egyik új dal, a leglassabb, hogy nem szakad le Tony keze az ilyen riffektől?!? De a csúcs még csak ezután jött. Ha nagyon kell akkor elmonodm, hogy számomra a következő dal a Die young volt az. Gyors feszes, a közepén egy kis lírai lassulással, hogy utána megint legyen hova gyorsulni. Közönség énekel király dal. "Die young, young!" Majd az amire, azt hiszem 15-16 éve várnak az emberek. Heaven and Hell. Nem néztem az órámat, de nyújtották vagy 14-15 percesre, hihetetlen volt. És volt itt némi játék a fényekkel. A kis törpike a sötét színpadon vörös fénynel megvilágítva, lehet viccesen hangzik de ördögi volt:P És vége is volt a kocertnek, csak a ráadás hiányzott, már. Kis kiabálás és már vissza is jöttek. Én beindult valami gőzgép féleség és a Neon knights mindent legyalult a végén. Hihetetlen este volt, nem az elfogultság mondatja velem de sajnálhatja aki nem jutott el erre a koncertre. A végére maradt egy kis tüske, lévén nagyjából egy órát vártunk a bandára 25-30-an hátha sikerül képeket készíteni aláírást szerezni, de nem szálltak ki a kisbuszból:( Elmentek 1 méterre tőlünk integettek, mosolyogtak de ennyi. Nos talán legközelebb:) Mert ahogy elnézte az ember ezeket a srácokat, bizony van még bennük bőven pár jó év pedig nem éppen tinik. De ha semmi végzetes dolgog nem jön közbe bizony még évekig bírják, csak kérdés, hogy mi lesz ennek a formációnak a sorsa a turné után....

Ma viszont Doors koncert volt a Margit szigeten...sajnos túl közel volt a kettő egymáshoz, választanom kellett a kettő közül, és a Sabbathra szavaztam. Van ez így, nem jöhet össze
minden.

"Cry out to legions of the brave, time again to save us from the jackals of the street"

2007. június 26., kedd

Gyertyák a téren, kövek a fal helyén....

Nos újra itt vagyok. Az embernek elég csak kitennie a lábát a városba és máris egy hihetetlenül ingergazdag környezetbe kerül. A különböző, eme hatások lélekre-szellemre történő hatását leíró jelzőket most inkább nem részletezem. Egy kis kép, pár hang képes elindítani egy apró gondolatot minekutána záporoznak az újabb és újabb kérdések, válaszok persze nem, hiszen teljesen irreális dolgokat tapasztal az ember. De Ingmar Bergman óta tudjuk, hogy "A kérdések sokszor fontosabbak, mint a válaszok". Kezdjük az elején. 15-16 éves "punk" kölök magyaráz a Blahán az aluljáróban, holmi punk zenéről, életészéről, anarchiáról kommunizmusról. Mindezt itt Magyarországon 2007 nyarán. A kedves olvasóra bízom hogy megfejtse mennyi is az annyi..azaz 2007-16...Természetesen minden punk kellék megtalálható volt ezen a kis tagbaszakadt egyénen. Mondhatnám úgy is, hogy a punk divat szerint öltözködött, hovatovább trendi punk volt. Na de ugorgyunk. Eddig pusztán tapasztalás volt. Most jöhet az eszmefuttatás. Megint csak kicsiny hazánk. Kommcsi punkok, idehaza, akik még anarchisták is. Itt nem a szánalmas és szélsőséges Hétköznapi Csalódásokra gondolok. Utána lehet nézni tisztességes hazai punk zenekaroknak (Cpg, Agydaganat, Júdás, Gecizők, Tekintetes Úr ...). Kisebbfajta tudathasadást érzékelek itt. Na most akkor diktatúra vagy anarchia. Egy értelmező szótár valószínűleg segíthetne felkapcsolni a kis csökevényes agyában a lámpát. (Tapasztalat: egy szintén korabeli kőpunk arra a kérdésre, hogy mi az anarchia, azt válaszolta, hogy lázadás minden ellen, a hatalom ellen a szülők ellen az iskola ellen stb stb.. Ez már valami nem?) Mi volt a punk idehaza? A fiatalok részéről a legszélsőségesebb lázadás a rendszer ELLEN!, és akkor komcsi punkokról beszélnek? Persze nyugaton minden más volt ez tény, de mi itt vagyunk az meg ott van/volt, és ez így is marad még egy darabig. Na de lépjünk megint tovább. Komolyan mondom az se semmi, hogy ezek a kis nyikhajok mennyi minden szabályt betartanak a lázadás jegyében. Erre még egy igazi kispolgér is csak csettintene. Hogyan hajtsuk fel a nadrág szárát, milyen cipőfűzőt használjunk, hogyan fűzzük be...és lázadásnak merik nevezni ezt a szánalmas idomulást, holmi szabályrendszerhez. Végezetül pedig még egy apró dolgot szeretnék megjegyezni. Említettem, hogy trendi punk volt. Na kérem szépen, ez itt a legszánalmasabb dolog. Hiszen azok az undorító trendi plázacicák, meg zseléhuszárok mi? Na és te drága gyermekem, te mi vagy? Az egyen zenekaros pólódban, bakancsodban, felvarróiddal, és persze ki ne felejtsem a kannás bort. Egy másik szubkultúrában töltöd be ugyanazt a szerepet amit az egyencicák a dizsiben. Azaz egy szánalmas kis szerencsétlen nyikhaj vagy mindennemű egyéniség nélkül. Persze, persze mind mind külön egyéniségek vagytok, ez a te stílusod, csak véletlenül pont ugyanaz a többieké is... Visszatérnék a lázadáshoz a mondandóm végén. Azok a falak amiket vadul döngettetek, a rohadt nagy lázadás címszó alatt régen ledőltek, szánalmas, aki 10-15-20 vagy még több éve ugyanazt szajkózza és nem veszi észre hogy az idő vagy éppen a politika - mert akár akarták, akár nem összeomlott a nagy testvér - túllépett rajtuk. Lehet lázadni, de meg kéne próbálni kicsit modernizálni a dolgokat és új, még álló falakat keresni.
A következő lehetőségek állnak fent, ha végigolvastad: 1, egyetértés; 2, elhatárolódás, kiátkozás, hőbörgés, kioktató válasz írása, megbélyegezhetsz, hogy nem vagyok igaz fémzene hívő - hozzátenném, hogy a fentieket figyelembe véve lévén , ha leírtam, így is gondolom nem is akarok az lenni a ti értékrendetek szerint.

"A divatot nem követni kell, hanem diktálni"