People are strange when you're a stranger

Avagy: "Ha tényleg félsz a kíváncsi szemektől, várd meg velem az éjszakát."

Nos a minap furcsa élményem volt. Párszor tapasztaltam már, hogy a magamfajta embereknek (világlátás, egyéb ezoterikus gondolatvilág stb, stb.) van egy érdekes kisugárzása, bár ezt a szót nem szeretem túlzottan. Ez inkább egy burkot jelent, amit nagyon sok minden felerősíthet. Gyakorlatilag bármi. Szóval nincs értelme túlzottan részleteznem, aki ismer persze az nagyjából tudhatja, hogy mik azok, amikkel sanszosabb ezt elérni. Ebből a burokból aztán szemlélem a világot, a véleményemet megtartom magamnak, vagy néha leírom..néha meg szóban is elmondom 1-1 embernek egy alkohol áztatta éjjelen. Aztán néha megesik, hogy nem is tudom, hogyan mondjam, mintha túl kemény lenne...beleütközök az emberekbe, emiatt valahogy feltűnik nekik, nem olyan egyszerű úgy eljutni egyik helyről a másikra, hogy ne követnének furcsálló tekintetek.

Pár napja jöttem haza, és a vonatra várva tapasztaltam ezt, nekem azért volt némi sejtésem, - na ná majd ne lennék tisztában magammal - , hogy mi okozza ezt, viszont kétlem, hogy egzakt módon látszódott volna rajtam. Mert ha valaki részegen tántorog vagy szemmel láthatóan kissé szétcsúszva, ekkor érthetőek a rosszalló pillantások. Mondjuk az előző példánál maradva, ha részegen tántorognék haza, jobban elfogadnám ezeket a tekinteteket, de így nem..ez pedig egy öngerjesztő folyamatot indít el. És igen nekem így volt jó, mert így akartam, meg úgy általában is úgy akarom a dolgokat. Persze az emberek mindig hajlamosak voltak furcsán viselkedni, amikor számukra valami érthetetlen dolog történik, amikor valaki kilóg a sorból, még ha nem is tudják megmondani miért lóg ki....de kilóg és kész.

Valóban jobb megvárni az éjszakát néha. Éjjel minden más, az éjszaka örök barát. Elfedi amit nem akarok láttatni, és csak azok láthatják akik értik, akik közénk tartoznak.

Elmúlt egy év, és a nagy jövés-menésben pár dolog elveszett.

Nos tehát a Körúton villamosoztam, mikor is egy régi elég közeli ismerőst pillantottam meg. Mondhatni a testvéremnek tartottam egykoron, és ő is engem. Nem tudom ő észrevett-e. Azt mindenesetre igen, hogy nekem elég sok emlék eszembe jutott. Megannyi ökörködés a csepeli csodás betonbunker egyik szűk próbatermében, kocsmák hangulatképei. Életemben kétszer rúgtak ki kocsmából, mindkétszer miatta. Persze utólag ezen csak röhögünk, meg túl sok alapja sem volt annak amiért kicsaptak minket. A késdobálóban zavartuk a törzsvendégeket állítólag. Értem én hogy mindig is vámpír Lord voltál, de azért nem szép dolog túlzottan erősen beleharapni 4-5 kör vodka után a csaj nyakába, hogy sikítson ahogy öcsi tette, de hát azért na. A reménybeli következő körnél megkértek, hogy inkább fizessünk most már.
A másik esetnek még ennyi alapja sem volt. Pusztán az ajándékba kapott bort leverte magam mellől, a csapos meg kiakadt, hogy biztos azt ittuk suttyomban bent. Utólag persze ez is vicces, inkább mint kínos, kiváltképp ha ez a törzshelyünkön történik.

Ott ahol, annyiszor hallgattam a legbelsőbb problémáit, vágyait.  Vagy amikor kidőlve aludt az asztalon aztán egyszer csak felpattant és katonás léptekkel indult ki a levegőre...megkönnyebbülni a magába pakolt tehertől. Én pedig abbahagytam az aktuális snapszer partit egy Jürgen nevű sráccal, aki odatelepült az asztalunkhoz indokolatlan mennyiségű borral meg egy pakli kártyával.

Bocs de az öcsinek nincs hajgumija, mindjárt visszajövök.

Hogy aztán felhívd Szaszát éjjel3kor, hogy most azonnal zenekart kellene alapítani. Az egyetlen logikus reakció volt, hogy lecsapta  a telefont.

A szalagavartó sem volt éppen zökkenőmentes. Semmi perc alatt szétbomlasztottuk az osztályt. Vagyis inkább az értelmesebb felét leválasztottuk a sznobokról. Itt a sarkon a hangulatos kiskocsma...komolyan ezen a sznob helyen akartok bulizni?

A születésnapod kimondottan vicces volt...a bemelegítő helyen fogyott el 3 üveg tündér a kocsma egy eldugott helyén, hogy utána átvonuljunk a Blaha túloldalára miközben fennhangon figyelmeztetted a téged ünneplő embereket, nehogy megegyék a ....-odat. Igen Igen azt mintázta a csodálatos torta amit kaptál. Komolyan mondom semmi közöm nem volt hozzá, én hasznosabb ajándékot adtam. Ugye hát az egyik tündér.

Tudom én, hogy a dobos egy külön kaszt már-már állatfaj.

Aztán 2007 szeptember 13án beszéltünk délután, hogy kellene inni egy sört. De nem jöttél el este és utána sem lehetett elérni soha többet.

Te is Omen fan voltál, mint én. Ezt sokszor hallgattuk.

Most pedig úgy gondolom, hogy valaki másnak kellene írnom egy levelet, félretéve a néha talán túlontúl ostoba makacskodásomat. Tényleg lenne miről beszélni, így nagyon sok idő után.

Volt egyszer egy öcsém

A városban járkálva láttam valakit, akivel majdnem 5 éve találkoznom kellett volna, de nem jött el. Ez a dal jutott eszembe. Többet majd talán egyik nap.

Spirálörvény

Március közepén úgy gondoltam, hogy nem írok ide többet, aztán május elején odáig jutottam, hogy talán törlöm is ezt az egész oldalt, semmi szükség már rá. Ez utóbbi elhatározásom elsikkadt, de azt fenntartottam, hogy nem írok, mert nincs mit. Egészen nagyjából egy héttel ezelőttig így is volt.

Korunk csodálatos csodálatos vívmánya, amely előtt rengeteg ember éli az "életét", és azt hiszi, rettenetesen tartalmas és mennyi barátja van rántott vissza. Igen a fészről van szó. Levelet szándékoztam írni egy ismerősnek. Ilyen estekben mindig valamilyen névvel illetik az embert, jelen esetben nevezzük mondjuk Rudinak, csak, hogy ne Péter vagy Laci legyen az túl megszokott. Szóval írnám a levelet és látok a véletlenszerűen megjelenő kapcsolatai között egy ismerős arcot. Meglehetősen kicsi nem látom jól, ki ne kattintana rá ilyen esetben. Martin...nagyobb képen már beugrott, hogy a srác oda jár edzeni, ahova én. De gondoltam megnézem már az adatlapját, ha erre járok és találtam egy deviantart hivatkozást az oldalán. Ez egy amolyan oldal, ahova mindenféle képeket feltöltenek az emberek, fotókat, képszerkesztővel manipuláltat rajzukat, pár embernél kimondottan érdekeseket lehet találni, és mivel a srácot is láttam már nem éppen alap zsebfényképezővel rohangálni a teremben, úgy gondoltam megér egy próbát, hátha van ott valami elgondolkodtató vagy egyszerűen csak szép alkotás.

Nem igazán gondoltam, hogy ebből a "meggondolatlan" tettből az fog következni, hogy majdnem fél év után írok ide. 

Wired independence

Szóval ezt láttam, sok más kép között.

Furcsa érzés, amikor az emberen egy pillanat alatt átrohannak dolgok, nem is kell gondolkodni, egyszerűen beugranak valamitől. Tulajdonképpen akkor is az történt. Lényegében két dolog jutott eszembe, meg még pár apró, de azok nem érdekesek. Aztán ezekből kifejlődött egy gondolat, és újra késztetést éreztem az íráshoz. 

 

Az első dolog, ami eszembe jutott az 1984 című könyv. Most nem bonyolódnék bemutatásba elemzésbe, hogy miről szól részletesen. Tulajdonképpen a totalitárius állam működéséről szól, mikor is akármit is gondolnál, ha egyáltalán mered, az úgysem igaz, mert egyetlen igazság van, amit az állam mond. Ha a szögesdrót kerítés mögött élsz, akkor is szabad, vagy, ha az állam azt mondja. Ne gondolkozz, nem tesz jót. A könyvben egyébként tényleg káros hatással van az egészségre a gondolkodás.Egyszer legalább mindenki olvassa el.

A második dolog , ami eszembe jutott egy monológ, és már peregtek is a szavak a fejemben. 

"Nem tőled félnek.Hanem attól, amit képviselsz számukra. Számukra te a szabadságot jelented. De erről beszélni, és ezt élni nem ugyanaz. Nagyon nehéz szabadnak lenni, ha az embert adják-veszik, mint egy árut a piacon. Nehogy azt mondd bárkinek, hogy nem szabad, mert meg fognak ölni és fel fognak darabolni, csakhogy bebizonyítsák, hogy szabadok. Csak beszélnek és beszélnek az egyéni szabadságról. De ha egy szabad embert látnak, rögtön félnek tőle."

Mondta Jack Nicholson a Szelíd motorosokban. Nos itt is megmutatták a végén a "szabad" emberek, hogy mennyire szabadok.

A legtöbb ember szögesdrót mögött él és azt hiszi ez a szabadság. Megteszi a napi dolgokat, nem gondolkodik mert minek, nem mutat semmiféle szellemi aktivitást azon kívül amennyi a munkájához kell. És szabadok. Állítólag, úgy hiszik.

Ugyanakkor nekem is van láncom. Ebben a blogban rengeteg elvont néha ezoterikus spirituális gondolat is megjelent. Fél évvel ezelőtt, abba akartam hagyni, ment is egy darabig, de ez a dolog visszarántott. Ezért is lett a cím az, ami. Cinikusan, mondhatná bárki, hogy ezek szerint te sem vagy szabad, semmiben sem különbözöl a nagy masszától. A nagy masszától, amit nagyon nem szeretek. Igen én sem vagyok ilyen értelemben teljesen szabad. Senki sem az, akit bármi képes ilyen hirtelen visszarántani valahova. De azért csak más ez. 

A világot több módon is fel lehet osztani. Legyen most a kinti a nagyvilág, a belső, ami az ember saját lelke, a kisvilág. Amíg az utóbbit nem ismerik, nincsenek tisztában a saját lelkük működésével, addig csupa akadály blokkolóóra és korlátozós lesz a külső világ, adott esetben úgy, olyan formában, hogy fel sem tűnik az embernek.

Inkább függök a saját belsőm jó vagy rossz, nagyon kevés ember számára ismert dolgaitól, mint valami olyanról, amiről semmit sem tudok de azért bambán elfogadjam, hogy "jó ez így".

Csináltam itthon egy képet..újra elővettem hónapok után a kártyát, ahogy jöttek a gondolatok elkezdett "mocorogni" a dobozában.

Egy kis zene a végére.

F.O.System - Hold

"Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről valami fogva tart.
Egy néma sikoltás, ami belülről tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő."

Üvöltve hülyülsz egy primitív gitárral...

...hülyíted az embereket a nagy igazsággal

Sok év utána újra belebotlottam youtubon egy koncertfilmbe, amit 1991 karácsony környékén adott le a televízió. Maga a koncert 1991 november 23-án volt. Az az akkori felállású Beatrice első Budapest Sportcsarnokban tartott telt házas koncertjének nagyjából 45 perces összevágott változata volt. Akinek van energiája, ideje nézze meg:) Ezzel kapcsolatban volt is egy kiíráson facebookon, miszerint furcsa érzés, hogy vannak oylan barátaim akik legfeljebb négykézláb kúsztak-másztak, vagy még tervbe sem voltak véve, amikor otthon a TV előtt majdnem minden nap ráztam a fejem erre a Ricse koncertre. Nem is tudom milyen már a hangja, színe (6-7 éve végképp elromlott a régi videónk). Szóval ez indított el sok mindent. Régen is, és most is gondolatokat. Igazság szerint egy picike korrigálásra szorulnak a dolgok, mert 1-2 év alatt visszaesett a lendületem akkoriban, és csak 1994 nyarán a Piramis 1992-es koncertalbumával ragadott magával a rockzene visszafordíthatatlanul, de mindenképpen hatalmas hatás ez a koncert is, mind a mai napig.

Érdekes újraélni az akkori énemet, 9 évesen nem sokat értettem a dalok mondanivalójából. Akár a komolyabb és a mai napig gyakran hallgatott és számomra fontos Ricse dalokat nézzük (XX. század, Túl késő már, Én is egy kicsit tessék csak elolvasni, és/vagy hallgatni, XX század, Túl késő már, Én is egy kicsit), akár a Kommunista blokkba összeválogatott mozgalmi nóták egyvelegét. Nekem már nem sokon múlott, hogy nem kellett ilyeneket énekelnem. 1989ben kezdtem az általános iskolát, de később egyemen lett egy évfolyamtársam, aki szintén akkor, csak éppen Balassagyarmat kissé vörösebb hely volt és nekik még az utolsó pillanatban is nyomták ezt a maszlagot.
Szóval ekkor még csak a zene és a hangulat fogott meg nagyon. Sok évvel később aztán elkezdtem megérteni a szövegeket....meg azt is hogy a mindig kissé irigyelt srácok közül (hát ott voltak ezen a koncerten 17-18 akárhány évesek, nagy többség ránézésre 25 környéke maximum akiket lehet látni az első sorokban) párnak miért van feltartva a középső ujja néha a rockosított mozgalmi dalok alatt:) Miközben persze végre énekelhetik ironikus-cinikus felhanggal, nem kell véresen komolyan énekelni.

Szép történelem órába csap át lassan a bejegyzés, pedig nem ennek szántam. Sokkal inkább annak, hogy mit is adott nekem ez a most már bő 20 csodálatos év amióta megérintett a keményebb fajta rock zene, minden furcsa dolgával negatívumával, amikor az embernek elmegy a kedve a néha túlzásba vitt sárdobálástól, mocskolódástól, ami ezt  a közeget is fertőzi. Őszinte kemény rockot játszó zenekarok/zenekartagok évtizedes "barátság" után egy kanál vízben megfojtanák egymást 10 forinton pereskednek. De ott van a puszta zene, ami rengeteget ad. Néha oylan érzésem van, hogy jó volt felnőni megérteni, hogy mikről szólnak a dolgok, de ezzel jött a negatív rész megtapasztalása is, amit igen nehéz néha elviselni.

Nagyon más lett ebből, mint terveztem. Szerettem volna írni albumokról zenekarokról, ahogy jöttek sorban számomra ebben a két évtizedben, aztán konkrét csalódásokról, de túl hosszúra nyúlna a bejegyzés. Egy dolgot megemlítenék, ami konkrétan negatív. Iszonyatos médiafelhajtás van a kedvenc zenekarom klasszikus felállásának újbóli összeállása körül. ( Ez önmagában röhej, hiszen hivatalosan megtették ezt 95-ben a Forbidden album turnéja után, ja hogy nem csináltak semmi? Hát igen...de miért nem?) Mindenesetre a klasszikus felállású Black Sabbath 1978 után újra lemezt készít jelentették be tavaly ősz végén. Csodálatos. Pár hetes hír: Bill Ward a dobos szeretne igazságosabb szerződést, hogy ne tekintsék másodlagos tagnak. Nyilván Ozzy és Iommi a két nagy név...na de könyörgöm ők NÉGYEN csináltak valami egészen újat egykoron.  60-65 éves koruk között, még mindig csak a pénz számít? Bill repült a zenekarból....

"Lehettem volna képviselő!
Lehettem volna gonosztevő!
Azért szar ez az egész világ,
Mert ti emberek szarok vagytok!
És én, én is egy kicsit!
Sajnálom, én is egy kicsit!"

Újra itt

Azon gondolkodtam, hogy kellene már egy nagyobb lélegzetvételű dolgot írni. Az utóbbi bő negyed évben 2 sovány bejegyzés nem túl sok, még akkor sem ha kényszeredetten nem lehet írni. Akkor kell ugye, ahogy az okosok mondják, amikor "az ember nem tud nem írni". Egyetlen probléma van ezzel; a lustaságom. Rengetegszer voltam úgy hogy most aztán írok, de mindig halogattam valamire ráfogva. Majd fél óra múlva, na még fél óra..majd holnap akkor..Ennek az eredménye pedig látható.

Pedig lett volna ok nem is egyszer. Leginkább az emberekről alkotott véleményem miatt. Ez valahogy mindig kikerülhetetlen számomra. Nagyon ritkán jutok abba az állapotba, hogy valakinek beszóljak az utcán (illetve akárhol). Október elején sikerült, Veszprémben a buszállomáson elbeszélgetnem egy idősebb hölggyel. Az azt megelőző 50 órában nagyjából kettőt aludtam és így kissé ingerültebben fogadtam a lenéző megvető bámulását.
Rendben...ki volt bontva a hajam.. mit zavarja ez?

"Az emberek szeretnek bíráskodni , mivel amíg mások fölött ítélkeznek, addig nem kell a saját nyomorult életükkel foglalkozniuk . Ránk mutogatnak , ahelyett , hogy magukba néznének."

Nem kedveltem őt régebben, de az elmúlt fél évben, talán már lassan egy teljes év is van, megkedveltem, bizonyos dolgait, kiváltképp a Mechanical Animals albumot. Egyes sorok kiváltképpen hatással voltak rám, önpusztításom keményebb pillanataiban. Ki hogyan részegedik le, borral, költészettel, erénnyel. Baudelaire nagyon helyesen ragadta meg a dolgok lényegét, a részegedés nem feltétlenül alkoholok által történhet csak meg, rengeteg útja van, mondhatni szintje, ez helyesebb kifejezés, de kell ez. Enélkül tényleg az idő leláncolt rabszolgája lesz az ember.

Aztán november közepére nem sokkal a születésnapom előtt végre elkészült a gyűrűm. Még tavasszal történt, hogy egy ébredés után teljesen tisztán emlékezem az álmomra, ami elég ritkán történik meg velem, és egy ilyen gyűrű volt az ujjamon. El is határoztam, akkor rögtön, hogy megcsináltatom, csak közbejött egy kisebb baleset, ami felemésztette a pénztartalékaimat. Igazság szerint van még egy gyűrűtervem a másik kezemre is, természetesen hasonlóan "micsoda ökörség" felirattal. Egyrészt nem kell senkinek sem megérteni nem kívánom én, másrészt viszont  még nem tudom mikor valósul meg.

Magammal kapcsolatban pedig, annyi történt, hogy az ősz folyamán, újfent feszegettem a határaimat, át is léptem párat. Mennyi, mennyi dolog van, amitől fél az ember, de utána kiderül, hogy mámorítóan jó tud lenni. Csak kell egy hely, ahol ki tud szakadni az ember a mindennapi valóságból, egy teljesen másik világba átlépve, ahol végtelenül tág a csened és a béke. Találtam a városban egy új ilyen helyet az ősszel. Bár lehet inkább azt kellene mondani, hogy ő talált meg engem.

Egy másik dolog is felszínre került az év végén. Mégpedig az emberek értetlensége. Bő egy évvel ezelőtt egy bejegyzésemben, utaltam rá, hogy a kimondott szónak hatalma van. Nagyon sok esetben nincs visszaút, az hogy én határozottan kimondtam valamit 2,5 évvel ezelőtt az úgy is marad. Én sem kérem, hogy változzon meg. Na de mindegy is, nem szeretném magam ismételni itt, nem azért van ez az oldal. Csak egyszerűen meglepett a BUÉK sms apámtól, aminek igazából olyan hangvétele volt mintha pár napja beszéltünk volna utoljára. Legutóbb 2 éve próbálkozott, egy laza várunk karácsonyozni üzenettel, pedig akkor már fél éve nem beszéltünk. Most pedig 2 év kihagyás után küld egy ilyet. Igazság szerint van aki arra tippelt, hogy körüzenetet küldött és véletlenül jött hozzám is az sms. igazából nem is érdekel, bár talán ez lenne a jobbik eset, mert így talán nem tűnne szánalmas nyöszörgő vergődésnek.

Isten fattya vagy, sírva szült anyád

Ugye milyen biztató már a cím is?  Nos mióta nem írtam rengeteg minden történt, kisebb nagyobb pozitív és negatív dolgok is.  Ma este viszont  némi kihagyás után újra beszélgettem valakivel, aki, hogy is mondjam, igen fontos közvetítő a fizikai és sötét lelki énem között, aminek az lett az eredménye, hogy ez a két felem veszekedett egymással hazafelé a villamoson egy dal hallgatása közben. Azt vettem észre, hogy megszűnik a zene és a pozitív, menekülni akaró felem szövegét mondom magamban és bent üvölt a másik felem. Igen képtelen vagyok megtagadni, pedig néha nagyon jó lenne. Már így is félig átkozott vagyok nem kell ehhez megtagadnom.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nem véletlenül az a blogom címe ami, nagyon nem véletlenül. Róla sem gondolt senki túl sok rosszat.

Igen jól mondtad, el kell fogadni néha bizonyos dolgokat, el kell fogadni, hogy nem olyan rossz az. Nem mindig rossz fetrengeni a mocsokban, disznónak lenni. De hát nekem is vannak ilyen dolgaim. Ugyan már...hiszen Dorian olyan ártatlan...óó hát persze, a világ meg jó, szép ártatlan.

Csak egy cinikus mosoly a válasz....

Minden átvirrasztott hajnalon, a mocsokban fetrengő éjjelek után.

Mit hittél? Hisz benned él.